Én azért azt nem mondanám, hogy a nők rúgják fel túlnyomó többségében a házasságot, mert ha így is van, előtte a férfi tesz róla, hogy ez így legyen. :)

Nem segít, félrejár más nőhöz, unalmas lesz, kiszáll a nevelésből, hazajön, oszt' csak otthon van, vagy még az se. 

Persze ehhez azért valamennyire hozzájárul, hogy a nő megváltozik, kívül és belül a gyerekek után, de védelemként tenném hozzá, hogy nem könnyű sem a terhesség,

sem a szülés, sem az esetlegesen felszaladó kilók, sem a fáradtság, sem a csalódás az egészben, aztán jön még hozzá a munkába járás is. 

Nagyon vékony jég ez, és én nőként is igyekszem látni a férfiak oldalát is, nem megtagadva a nőt.

Meg kell találni az egyensúlyt, még ha nehéz is, van akiknek sikerül is. 

A többség sajnos arra a szintre jut, hogy a másikra mutogat, és magában nem látja a hibákat, vagy nem tartja annyira fontosnak és erőteljesnek. 

Egy bírónak alig ismerve a két felet döntenie kell és ha gyerek van, akkor alapból a nőknek kedveznek, nemcsak elfogult bírák.

És egyébként gyerekkel/gyerekekkel valóban nem lehet utcára kerülni, de itt jön az, hogy a férfinek sem kéne, sem mint embernek, sem mint olyannak, aki újra 

szeretné indítani az életét.

És akkor itt köszön be, hogy ebben az országban annyira kevés a fizetés, hogy kevés férfi képes nem agyondolgozással két életet teremteni, ha nem hármat,

ha szerencsés, akkor jómódú nőt talál, akinek már van lakása, de ott meg férfiatlannak tűnik, hogy a nő az, aki jobban áll, és ez zavarhatja őt (férfit), mert már

fel is borul az a kényes "egyensúly", hogy a férfi a teremtés koronája. 

Biztosan több helyen támadható amit írtam, de ez annyira pókhálószerű "ügy", amire nincs is olyan totálisan biztos és jó megoldás, amit valóban annak lehet nevezni,

és a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad. 

Mindenki a saját életét látja és ahhoz mérve dönti el, hogy mi nem jó és mi igen. :)