"Meggyőződésem, hogy a vér szavunknak jelentésében van köze a világossághoz az élénksége révén, amihez a virrad szavunk a legjobb kapcsolat."
A meggyőződés akkor ér valamit, ha azt igazolni tudod. A látszólagos dolgok semmit nem igazolnak. Egyébként van köztük kapcsolat, de az nem az 'élénkség', hanem a két egyező hang (V és R) jelentése révén valósul meg.
"Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos."
Ha nem tévedek, csaknem szó szerint ezt írtam én is. Viszont sem én, sem a C-F szótár nem állítja, hogy eredendően bármi köze lenne a világossághoz, pontosabban a VIL gyökhöz.
"E szóban különösen és megkülönböztetőleg a világosság alapfogalma rejlik, s e tekintetben gyökre nézve rokonságban van a pir szóval."
Ez a mondat a VIRAD szócikknél található!
Természetesen az R hang révén megvan a rokonság, de amint C-F írja: a PIR szóval. És nem említi, hogy a a VIL szóval is rokon lenne...
Sajnos itt C-F is tévedett, mivel a tűznek egyik sajátossága, hogy világít, s úgy gondolta (felületesen), ez valamilyen jelentésbeli kapcsolat is egyben, pedig ez csupán egybeesés azzal a ténnyel, mikor a sötétség világosságra vált.
Lásd a többi VR gyökkel alkotott szavakat: virgonc, virtus, virág. Egyik sem világít...
Más megközelítésben: nem a 'világosodás' jelentés húzódik a gyök tartalma mögött, hanem az a változás, ami a természet alvó állapotából az ébredésbe megy át.
És ez teljesen független attól, hogy más nyelvekben miért a világossághoz kötődik a virradat. Ezekben a nyelvekben valóban a kivilágosodással azonosították, mert ez is egy helyes út, de mi nem ezt tettük. Ezt nem vette észre C-F szótár sem.
Egyébként a VIR gyököt ők sem hozzák összefüggésbe a VIL gyökkel. Olvasd el a VIR 1, 2, 3 szócikket, valamint:
"VIL, elvont gyök, melyből világ, vilámodik, és kettőztetett ll hanggal villám, villan, villog s ezek származékai eredtek. Azon l gyökhangu szók osztályába tartozik, melyekben a fürge, sebes mozgás alapfogalma rejlik. V. ö. VILÁG, (l) és L, mint gyökhang."
