"virrad [1372 u.] Származékszó, melynek finnugor eredetű szótöve azonos a világ, villog szavak alapszavával, és amelytől
voltaképpen szóhasadással különült el még az ősmagyar korban."
A VIRRAD, VILÁG szavak gyökeinek kevés közük van egymáshoz. Van, de az a VI ősgyöknek (eredetileg hangutánzó) köszönhető.
A gyökben lévő L hang a lágy, Légies mozgások hangja, mellyel a lebeg, levegő, libben, lifeg, lóg, lehel, lélek szavak gyökei kezdődnek, illetve
olyan gyökök végződnek, mint a léLek, féL(ek), keL, kaLács, küL(ső), küL(d), feL, füL, daL..
Az L hang olyan gyökökben szerepel (akár első, akár utolsó hangként) melyekben nincs sem a ropogásra, pattogásra, koppanásra, csapkodásra, toppanásra jellemző hang, ezzel együtt a mozgás/jelenség is más jellegű, hiszen a mozgásra/jelenségre mindig jellemző az általa kiadott hang, amit utánoztunk a beazonosítás, megnevezés okán.
Az R hang ezzel ellentétben egy erőteljes, ciklikus, egyben folyamatos mozgás/jelenség utánzó hangja: ropog, recseg, forog, pereg, perzsel, pirul, terem, tarol, túr, fúr, mar...
Ugye, érezhető a különbség.
Amikor a két vizsgált gyök kialakult, nem véletlenül került a VIR gyökbe az R hang és a VIL gyökbe az L, hanem éppen a fenti megfontolások alapján történt.
Az előbbi gyökre a következő szóbokor elemei épülnek: virrad, virul, virgonc, virtus, virág, virít.
A másodikra: világ, villan, villám, villany...
Ugyan ez a különbség érezhető amikor ez a két hang igeképzőként a szavak végén található:
R hanggal: Akar, vakar, hadar, csikar, zavar, seper, teker, csavar, habar...
L hanggal: Dalol, lábal, lépdel, furdal, szájal, nyakal, tálal, szólal, árnyal, szárnyal, ...
Érezhető, hogy a két, különböző gyökkel alkotott szavak jelentése mögött kétféle hang és ennek megfelelően kétféle mozgás/jelenség húzódik.
Szó sincs semmilyen szóhasadásról, hiszen két különböző jelentésű és ennek megfelelően két különböző alakú gyökkel állunk szemben.
"E szavak a tő eredeti, ’világít, fénylik’ jelentéséhez kapcsolódnak, a ’világosság, fény’ és a ’nappalodás, hajnalodás’ jelentéstani kapcsolatára vö. pír: pirkad, latin lux ’fény’ : lucescit ’virrad’."
Tévedés, semmi köze a világossághoz, a fényhez. A latinok a lux 'fény' szó gyökét képezték tovább úgy, hogy abból a lucescit ’virrad’ jelentésű szó keletkezett, mi azonban nem ezt tettük, hanem a a 'virul' gyökéből alkottuk a 'virrad' szavunkat.
Ugye, a virul (virgonc, virtus) szó jelentése mögött valami egészen más dolog húzódik: Egy erőteljes életerő, kibontakozás, éledés olvasható ki belőle, ami a virrad szóban is megnyilvánul.
Kétségtelen, hogy a virradat összefügg a kivilágosodással, azonban mint fentebb látható, nem azonos a jelentésük, csak ebben az esetben van egy véletlen időbeli egyezés.
"pirít [1271 tn., 1372 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -ít műveltető igeképzővel ellátott alakja. A szótő hangutánzó eredetű, hangalakja eredetileg a sülés, pörkölődés folyamatát kísérő pattogás, ropogás hangját jelenítette meg. A hangutánzó tő összefügg a pirkad és a piros szavak tövével."
Ha a szerző tisztában lenne a hangok jelentésével is, akkor könnyedén magyarázhatná az összefüggés okát. Lásd fentebb az R hang jelentését. Amúgy jó helyen kapiskál...
"Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a prkad és virrad eredetével,"
Pontatlansága miatt hibás következtetés:
Ami vörös, az nem piros!
A vörös a véres szóból képzettársítás útján jött létre, jelentése olyan, mint a vér, vérszín.
A piros a pir (tűz) jelentésű szóból ugyancsak képzettársítás útján jött létre, jelentése tűzszínű.
Tulajdonképpen kétféle színárnyalatról van szó, amiket nem lehet fölcserélni: vérvörös, tűzpiros. - Más kérdés, sokszor egymás szinonimájaként használjuk.
