Elnezest a kovetkezo hossz cikkert, amit bemasolok, de ennek a cikknek itt a helye ugy erzem:

HVG:

Magyar külpolitika

Útszűkület

Saját útját járja a magyar kormány a külpolitikában is - mondják egyre gyakrabban vezető kormánypárti politikusok. Az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetséges időpontjának kitolódása - vagy legalábbis ennek érzete - mindenesetre még táplálja is ezt a "dac-politikát", és szemmel láthatóan arra készteti a magyar kormányt, hogy a szomszédságban, illetve a kelet-közép-európai régióban próbáljon sikereket felmutatni.

Orbán Viktor miniszterelnök, a magyar külügyi gyakorlatban ritka eredménytelen látogatást tett két hete Romániában. Ez volt a magyar kormányfő első hivatalos látogatása Bukarestben, ahol ugyan rutinszerűen elmondták, milyen jók a katonai kapcsolatok, de már a másik fő téma, a tiszai ciánszennyezés ügyében maga Orbán állapította meg, hogy az - miután jogi útra terelődött - "kikerült a politikusok kezéből". A legbántóbb visszautasításban azonban a csíkszeredai és konstancai főkonzulátus - korábban már biztosra ígért - megnyitásának váratlan elhalasztása révén részesült a valószínűleg utolsó hónapjait élő konzervatív bukaresti kormánytól Orbán. A magyar kormány már eleve engedménynek szánta az egyébként érdektelen konstancai helyszínt is, információink szerint ugyanis a román fél ehhez kötötte a csíkszeredai irodanyitás engedélyezését. A magyar külügy annyira komolyan vette a románok ígéretét, hogy már ki is tűzte a főkonzulátusok megnyitóját augusztus 20-ára, s a kormány éppen az Orbán-látogatás napján megjelent határozatával már az irodák létszámáról és költségvetéséről is döntött.  

Orbán később azzal indokolta a kudarcot, hogy Romániában választási év van, s ez megnehezíti a magyar külpolitika dolgát. Ez tény. Nehezebb már csak a várhatóan ősszel sorra kerülő választások után lesz, ha az előrejelzések alapján favoritnak tekinthető Ion Iliescu és pártja fut be. Az elemzők szerint ez esetben kiújuló magyar-román államközi feszültségek kikezdhetik Magyarország ma még általános jó megítélését is Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, ahol esetleg újra a térségbeli instabilitás egyik tényezőjének tekintik majd Budapestet.  

A magyar kormányfő, mindenekelőtt különutas horvát és osztrák politikájával, már megtette az első lépéseket ebbe az irányba. Magyarországnak mindkét ország stratégiailag fontos partnere - ennek az előző kormányzat vezetői is tudatában voltak. Horvátországba - amelyhez már önállóvá válása pillanatában meghitt kapcsolat fűzte a horvát belügyi erőket korábban kalasnyikov géppisztollyal ellátó Antall-kormányt - ellátogatott korábban Horn Gyula, és Franjo Tudjman elnök is járt 1997-ben Magyarországon. Tudjman nemzetközi megítélése azonban az évek során egyre romlott - az Európai Unió tagállamaiban nem fogadták. A vele való szorosabb együttműködés, illetve Orbán megjelenése tavaly decemberben Tudjman temetésén az EU-országok vezetőinek tüntető távolléte közepette, rossz fényt vetett a magyar kormányra, mert az európai elvárásoktól való eltérést jelzett. Ugyanakkor - teszik hozzá elemzők - semmi kézzelfogható eredménye nem volt a jó politikai kapcsolatnak. Hiszen például sem a fiumei kikötő használatáról, sem a Mol és az INA horvát állami olajvállalat fúziójáról nem sikerült megállapodást tető alá hozni.  

Tavaly decemberben egy rádióinterjújában Orbán elismerte, hogy "az Európai Unió országai között számosan vannak, amelyeknek vannak kételyei és fenntartásai a horvát demokrácia minőségét illetően", ám ezekre - mondotta - egy demokratikus választás a megfelelő válasz. Ez megtörtént, s a győztessé lett korábbi horvát ellenzék a jelek szerint nem tart haragot Orbán Tudjmannal kapcsolatos politikája miatt.  

Orbán a Tudjmannal való kapcsolatával nyugati politikusi körökben szerzett rossz pontjainak számát csak szaporította az új osztrák kormányhoz való viszonyával. Már a Schüssel-kormányról tett első nyilatkozatában csodálkozását fejezte ki a 14 EU-tagállam szankciói miatt, s bár azóta uniós politikusok is egyre gyakrabban adnak hangot fenntartásaiknak, Brüsszelben a magyar kormányfő nyilatkozataiból azt olvassák ki, hogy olyan ország kéri a felvételét az EU-ba, amellyel előbb-utóbb ugyanúgy konfliktusba kerülhetnek a tagállamok, mint Ausztriával (lásd erről A lázadó kamasz című véleményt az 56. oldalon). Schüssel látogatása több kárt okoz Magyarországnak, mint amennyi hasznot hoz - opponált az ellenzéki oldalról Kovács László MSZP-elnök a Népszabadságnak. Szerinte a meghívást nem a függetlenség megnyilvánulásaként, hanem "kivagyiságként" értékelhetik az Európai Unióban. Martonyi János külügyminiszter a Magyar Televízió Aktuális című műsorában a múlt héten viszont kifejtette, hogy Ausztriával kapcsolatban tartalmi kérdésekben a magyar kormány egyetért az EU-val, ám kívülállóként nem kellett a szankciókhoz csatlakoznia. Megfigyelők szerint a magyar külügyminiszter ellenezte Schüssel meghívását - ez utóbbit egyébként Orbán Viktor Münchenben jelentette be az osztrák kancellárral szolidaritást vállaló Edmund Stoiber bajor miniszterelnökkel folytatott tárgyalása után -, s e tekintetben jelzésértéke volt, hogy a látogatás napján éppen nem tartózkodott Magyarországon. Szent-Iványi István (SZDSZ) a parlament külügyi bizottságának elnöke úgy véli, Schüssel meghívása elsősorban a magyar közönségnek szól: szerinte ez egyike azoknak a gesztusoknak, amelyekkel Orbán Viktor hitelesíteni akarja jobboldali fordulatát, ellensúlyozandó például a Fidesz emlékezetes parlamenti kivonulását a trianoni megemlékezésről 1990 júniusában.  

Az EU-bővítéshez amúgy is szkeptikusan viszonyuló európai államoknak mindenesetre felesleges támadási felületet kínál a Schüssel-affér. Kormánypárti és ellenzéki politikusok Magyarországon néhány hónapja amúgy is érzékelik, hogy lelassultak a bővítési előkészületek. Már nemcsak az EU-tagállamok politikusai tesznek egyre távolabbi felvételi határidőket sejtető nyilatkozatokat, de a brüsszeli bürokrácia is látványosan halogat. Martonyi idén márciusban, a Magyar Külügyi Társaság előtt elmondta, hogy az EU "alapvető módszere az, hogy további tájékoztatásokat, felvilágosításokat kér" a magyar tárgyalási álláspontokhoz, s nem kizárt, hogy öt megválaszolt kérdés huszonöt további kérdést generál. Martonyi szerint azonban nem kell eltúlozni ezeknek a fejleményeknek a jelentőségét. Az azonban tény, mondta, hogy "a már megnyitott fejezetek körében sem igazán kaptunk álláspontokat". Kövér László, a Fidesz-MPP elnöke pedig már 2005-ös felvételi dátumot emlegetett a minap egy vidéki rendezvényen. A kormány információink szerint még ebben a hónapban átütemezi a 2001-re tervezett, s a bővítéssel kapcsolatos feladatokat.  

Az EU intézményi reformjainak elhúzódása mellett az is közrejátszhat a bővítési folyamat lassulásában, hogy jelenleg nincs a kelet-európai tagállamok felvétele mellett igazán elkötelezett európai állam és vezető politikus. Németország a Kohl kormány leváltása után sokkal visszafogottabb lett a bővítés szorgalmazásában. Ráadásul a berlini kormányváltással Magyarország nemcsak brüsszeli protezsálóját veszítette el, hanem azt az egyedülálló kapcsolatot is, ami az előző magyar kabineteket fűzte a Kohl-kormányhoz (lásd keretes írásunkat a 12. oldalon). Ehhez hasonló különleges partneri viszonyt az Orbán-kormány más nyugati hatalommal sem épített ki.  

Mindezen problémák ellenére a magyar NATO-tagság és a biztosra vehető EU-tagság felértékelte Magyarország szerepét Közép-Európában és a Balkánon. Az 1998-ban hivatalba lépett Orbán-kormány legalább is erre - illetve a magyar kisebbség reprezentatív szervezeteit is kormányba segítő szlovákiai és romániai demokratikus "félfordulatra" - alapozva célzott meg aktívabb magyar délkelet-európai politikát. "Az a nemzetpolitika, amit folytatunk, demokratikus körülmények között lehet igazán sikeres" - mondta Németh Zsolt pár hete a parlament plenáris ülésén. A tavaly nyáron erőteljes magyar propagandával bemutatott vajdasági autonómiaterv kudarca is lényegében ezt az állítást illusztrálja. Jugoszláviában várat magára a demokratikus fordulat, a stabilitási tárgyalásokon pedig még az EU-tagállamok figyelme sem terjedt ki a vajdasági etnikai feszültségre.  

Az aktívabb magyar külpolitikát átmenetileg segítette ugyan, hogy a koszovói háború miatt ez a térség az érdeklődés középpontjába került, mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az EU-nak nincs hosszú távú stratégiája Délkelet-Európára azon kívül, hogy jegeli a problémákat, s megelőzi a konfliktusok háborús eszkalációját. "A világ meglehetősen tanácstalan, s nincsen stratégiája, hogyan tovább" - vázolta borúlátóan a helyzetet Orbán Viktor egy március végi szegedi konferencián. Az EU érdektelenségével, s az újjáépítés ezzel együtt járó "minimálprogramjával" a magyar külpolitika lehetőségei is beszűkültek. Elszállni tűnnek ezzel azok az álmok is, hogy Magyarország, mint a térség kevés stabil államának egyike, afféle regionális központtá válik. "A fejlemények azt mutatják, hogy Magyarország szerepe csak alárendelt lehet a régióban, holott lényegesen nagyobb lehetőségek vannak helyzetünkből kifolyólag, mint amit a nyugatiak kihasználnak" - mondta a HVG kérdésére Csapody Miklós (MDF), a parlament külügyi bizottságának tagja. A magyar politikának megfigyelők szerint alárendeltsége ellenére is aktívnak kell mutatkoznia, s főleg a határon túli nagyszámú magyar kisebbségre tekintettel nem választhatja Szlovénia - Bodo Hombach balkáni EU-koordinátor által idézett - álláspontját, mely szerint "inkább legyünk utolsók Európában, mint elsők a Balkánon" (HVG, 2000. április 8.). Mindenesetre ezt fogja képviselni - Martonyi "európai vonalával" szemben a Németh Zsolt féle kelet-közép-európait erősítve - a Külügyminisztérium hamarosan hivatalba lépő két új helyettes államtitkára, az aktívabb regionális szerepvállalás elméleti megalapozásával már évek óta Fidesz-tanácsadóként, majd külügyminisztériumi főosztályvezetőként foglalkozó Lőrincz Csaba és a szomszédság-szakértő, 1992-1994 között a külügyet hasonló pozícióban már megjárt MDF-es Bába Iván.  

Riba István   - HVG"

Hat ez lenne az a cikk. Jo osszefoglalo mindenesetre.

udv.: euroPeer