Nyelvi "oknyomozás", avagy

"milyen etimológiai köze van a vérnek a virághoz" tárgyban finnugrista irodalommal:

 

 

"A szavak eredetbeli minõsítése a szótörténeti,

hangtani, alaktani, jelentéstani, mûvelõdéstörténeti

problémák elemzésére épül, felderítve a szavak közötti

összefüggéseket, kölcsönhatásokat. (Csak két példát említve:

feltárja a virág, világ, virrad szavak közötti vagy a

vér és vörös szavak közötti etimológiai összefüggéseket.)"

 

Kacskovics-Reményi Andrea

A Nyelvtudományi Intézet mûhelyeibõl

Az Intézet etimológiai szótárai:

két régebbi és a készülő új

Édes Anyanyelvünk 2019/2.

16.old

 

 

 

 

"virrad [1372 u.] Származékszó, melynek finnugor eredetű szótöve azonos a világ, villog szavak alapszavával, és amelytől

voltaképpen szóhasadással különült el még az ősmagyar korban. A rokon nyelvi megfelelésekre vö. világ. Az l ~ r

hangmegfelelésre vö. virág. A virrad vir- alapszava jelentkezik a virul, virít igében is. A virrad szóvégi d je gyakorítókezdő

igeképző. Ugyanezen szótő műveltető képzős származéka a virraszt [1432 tn., 1536]. E szavak a tő eredeti, ’világít,

fénylik’ jelentéséhez kapcsolódnak, a ’világosság, fény’ és a ’nappalodás, hajnalodás’ jelentéstani kapcsolatára vö. pír :

pirkad, latin lux ’fény’ : lucescit ’virrad’. Az igék emberre vonatkoztatása (vö. virrad ’valahol ébred’, virraszt ’ébren várja

a napvilágot’) analogikus fejlődés eredménye. A nyelvjárási virrogat ’virraszt’ [1636] későbbi, gyakorító képzős

származék, vö. ered : ereszt : ereget. Az igék további származékaira vö. virradat [1808], virrasztó [1432 tn., 1508]. A

virradóra [1566] megszilárdult ragos alakulat: a virrad -ó képzős folyamatos melléknévi igenevének határozóragos alakja."

 

Zaicz etimoligiai szótár.

 

 

Eddigi összegzés:

 

A világ, virág, virrad, szavaink jelentéstani kapcsolatban vannak a pír: pirkakad szavunkkal.

A pirkad szavunk pedig a pirít szavunkkal.

 

"pirít [1271 tn., 1372 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -ít műveltető igeképzővel ellátott alakja. A

szótő hangutánzó eredetű, hangalakja eredetileg a sülés, pörkölődés folyamatát kísérő pattogás, ropogás hangját jelenítette

meg. A hangutánzó tő összefügg a pirkad és a piros szavak tövével."

 

Zaicz etimoligiai szótár.

 

 

Már csak az a kérdés, hogy a pirosnak van e valami köze a vöröshöz, és a vérhez. :))))

 

Ennek összekötésében kissé maszatolnak, hiszen megtudhatjuk, hogy "nagyon sokban hasonlít a piroséhoz a vörös" eredete! :))))

 

A vörös eredete nagyon sokban hasonlít a piroséhoz, az adatok is nagyjából ugyanezekből a korszakokból származnak (helynevekben valószínűleg régebbről, színnévként a 15. századból). A TESz. szerint a veres volt az eredeti alakja, bár a helynevekben már egész korán megjelenik a valószínűleg vörösnek ejtett változata. A töve a finnugor eredetű vér szó, ennek -s képzős alakjában a tő rövid magánhangzós változata szerepelt, így alakult ki a veres. 

 

Mi volt előbb, a vörös, vagy a piros?

Nyest

https://www.nyest.hu/hirek/mi-volt-elobb-voros-vagy-piros

 

 

Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a prkad és virrad eredetével, amiből származik a virág szavunk is.

 

Már csak az a kérdés, hogy miért kell mindehhez nyomozni? :))))))