Ezt én is így látom.

Többször volt, hogy úgy játszottunk ellenfelekkel, hogy a túloldalon sok volt a sérült (ZTE, Olaj) vagy még nem játszott pont az új légiós.

Ugyanakkor a csapatnak van tartása, a DEAC ellenit leszámítva az éles helyzetekből győztesen jöttünk ki, hiába sokszor magunkat szívattuk.

Amellett se menjünk el, hogy ahol fanyalgunk a győzelem mértékében, ott általában a szóban forgó ellenfél más riválisokat vert meg közvetlenül előttünk vagy utánunk (ld. SZTE -> Falco, vagy Honvéd -> ZTE)

A 12-2 viszont szerintem is csalóka. A 2. hely azonban ettől még reális.

Más kérdés, hogy esélyünk nem lesz a Falco ellen, ha esetleg megint találkozunk a döntőben.

Ehhez minimum egy Pongó Marcit pótolni képes, asszisztokban erős irányítót kellett volna 5-dik külföldinek igazolni.

Erre vélhetően nem fog már sor kerülni, hacsak nincs annyi pénz, hogy igazolunk egy 6-dikat, mint a 2013-as bajnoki cím idején, aztán rotálunk.