Kezdjük az elején.

Sommerfeld kiadta a tanítványainak, hogy különféle spektrumokat vizsgáljanak meg.

Heisenberg felfedezte, hogy az egész kvantumszámok mellett feles kvantumszámok is vannak.

Pauli egy évvel idősebb diák volt. Azzal heccelte, hogy hamarosan felfedezi a negyedes, nyolcados stb. kvantumszámokat is, és az egész kvantumfizika összeomlik a szakértő kezei között. (Rész és egész)

 

(Az más kérdés, hogy ezek után a harmad kvantumszámokat már szinte vita nélkül elfogadták: kvarkok.)

 

 

Azt még értjük, hogy a fény fázisa lelassul - különböző dielektrikumokban.

Habár ott mi is történik? Mármint az egyes fotonokkal.

Például egy prizma felbontja a fehér fényt. A különböző hullámhosszúságokat eltérően töri meg.

Kvantumos ez a kölcsönhatás?

Hagyományos értelemben nem, mert akkor csak bizonyos spektrum vonalaknak lenne törésmutatójuk.

 

Nem tudom pontosan, hogy a prizmában mi történik a fotonokkal.

Végzett már valaki egyfoton kísérletet prizmán?

 

 

Viszont az szavannai ésszel felfoghatatlan, és a relativitással nehezen összeegyeztethető, hogy a fém csőben vezetett elektromágneses hullám fázissebessége meghaladja az invariáns sebességet. Az egyenletek szerint.

Kimérni valószínűleg nem lehet, mert hogyaszongya: nincs fizikai realitása.

(Csőtápvonalakat lehet egymódusú módban gerjeszteni.)

 

 

(mert ha 'tovább vinnénk' logikusan a dolgot, akkor 'az jönne ki', hogy
egy nulla tömegü 'valaminek', nulla az ellenállása a gyorsítással szemben,
vagyis nagyon kis energiával, végtelen sebességüre lehetne gyorsítani...

 

Ahogy mondani szokták: ki lehet dumálni. Relativisztikus tömeg nélkül is.

 

 

Első lépés, hogy nem a tömeg a tehetetlenség mértéke, hanem az energia.

Már most úgy érzem, hogy ebbe szépen bele fogok zavarodni,

mert az erős ekvivalencia szerint az energia a tömeg. Verdammte Scheiße!