Nem a görbületet visszük át (az általános esetben egy negyedrendű kovariáns tenzor), hanem az Einstein egyenlet baloldali geometriai tagjainak csak bizonyos részeit, amelyek nem is alkotnak igazi tenzort, hanem csak pszeudotenzort. Ezen az oldalon eleve nem is szerepel a negyedrendű Rijkl Riemann görbületi tenzor, hanem csak annak kontrakciója a másodrendű Rij Ricci tenzor, meg a szintén másodrendű gij metrikus tenzor. Már csak azért se szerepelhet, mert az egész egyenlet másodrendű.
Így aztán a teljes Riemann tenzort még csak nem is határozza meg teljesen az Einstein egyenlet, kell még ehhez a Bianchi azonosság is, ami a Riemann geometria egy belső (az energiatenzortól független) tulajdonságát írja le, és ennek segítségével lehet kiszámítani a Riemann görbületi tenzor teljes meghatározásához szükséges másodrendű Wij Weyl tenzort.
Míg az Rij méri az elsődlegesen térfogat változtató deformációkat, a Wij méri az árapály jellegű torzulásokat.
Mind a Riemann, mind a Ricci, mind pedig a Weyl tenzorok kovariáns mennyiségek, tehát nem függenek a megfigyelőtől. A gravitációs energia pszeudo-tenzora viszont nem kovariáns, így függ a megfigyelőtől.
Igen jók és letisztultak Dávid Gyulának ezek az előadásai. Itt nem is hadar, ami kicsit zavaró az ismeretterjesztő előadásaiban. Azokban sokszor az az érzésem, hogy nem győzi tüdővel és artikulációval követni a gondolatai sebességét.
