"Szófejtések alkalmával ajánlott az alkotó ős szemével látni a dolgot."

Ez bizony aranyszabály...

 

"Annak a valaminek, amihez hasonlított, annak már létező fogalomnak kellett lennie, saját névvel."

Ezt most "jól megaszontad..." Ezt úgy képzeled, hogy őseink találtak egy kezdetleges értelmező szótárat amiből megtanulták az alapvető szavakat, aztán azokhoz hasonlítgatva bővítették szókincsüket? Tréfát félretéve, a gondolat helyes, de azoknak a szavaknak is ki kellett valahogy alakulni, amelyekhez a későbbiekben hasonlítottunk.

Az első, valaminek a közlésére, azonosítására alkalmas szavaink, pontosabban szókezdemények nem lehettek mások, mint a beazonosítani kívánt dolog hangját utánzó emberi artikulációk, azaz valamilyen, az adott dologra jellemző hangok, illetve érzelmeket, szándékot, figyelemfelhívást kifejező hangok.

 

"T.i. nincs olyan, hogy véletlenül került volna a mongolban és a mandzsuban a -G csak úgy.

Oda vagy átadás, vagy areális módon kerülhetett."

Az előbbi gondolatmenet választ ad erre a kérdésre: Egy bizonyos természetes hang - legyen az bárhol a világon - csak hasonló hanggal utánozható.

Pl a repülő rovarok hangját a Z  (vagy ehhez közeli) hang adja vissza. A K, P, T... hangok erre nem alkalmasak.

Ugyanakkor a K hang a Kemény tárgyak egyszeri (nem folyamatos, mint a Z hang)  Koppanó hangja,

Az R pedig a gyorsan ismétlődő eRőteljes mozgás, történés kifejezője: Recseg, Ropog, göRdül, peReg súRol...

Nem sorolom a többit, mert hosszú lenne a lista...

Ezek a hangok (és a többi is) mindvégig megtartották ősi, eredeti, hangutánzó jelentésüket, és ennek megfelelően épültek össze más hangokkal új szavakká, éppen úgy, ahogy ma is tesszük ezt az új fogalmakat jelentő összetett szavak alkotásánál. A képlet ugyan az: Fejfa, sámfa, talpfa, támfa, gyámfa, puhafa, újjafa, kopjafa, kaptafa, parafa, tűzifa, vállfa, ölfa, szélfa, félfa, karfa, épületfa, szarufa, keresztfa, kapufa, gyufa, aprófa, bitófa....stb.

Ezek mind fából készült dolgok, kivéve 'családfa', 'életfa' mert ezek az általad is említett alaki hasonlóság (képzettársítás) alapján születtek.

 

Még a szavak (a gyökökben a hangok) helye is fontos, mert más lesz a belőlük összerakott szó (gyök) jelentése attól függően, melyik szó (hang) lesz az új szóban (gyökben) a második tagra jellemző, s az fog előre kerülni:

Pl: piR- (tűz) és a Rop-(og).  A PIR gyökben az R hang a ropogás hangja, de hátul van, mert a tűzre inkább a pattogó-ropogás jellemző, ellenben a ROPog esetében az R hang fogja a jellemző tulajdonságot hordozni. Megint úgy, mint az összetett szavaknál:

Fejfa-fafej, talpfa-fatalp, karfa-fakar(faláb), épületfa-faépület (faház), keresztfa-fakereszt...

 

Ennyit ízelítőnek...