"Felvetődik egy ilyen kérdéskör is. Más tette fel az egyik helyen, ahol vagyok:

"HA A FÉNYNEK NINCS TÖMEGE, miért érinti a gravitáció?" "

Rossz társaságban forgolódsz. Az ostobák lehúznak a maguk szintjére!

Oppábocsánat! Hova is gondolok!

De a nem túl fényes elme "másik hely" társadnak válaszul: a fény a lehető legrövidebb idő alatt befutható pályát futja be. (A QED-ben erre még egy külön szemléletes magyarázat is van az összes lehetséges pálya súlyozásos összegzésével, és szépen kijön ugyanaz, mint amit a klasszikus optikában a fénytörés és -visszaverődés kapcsán számoltak és tapasztaltak.) Sík térben A és B pont között a legrövidebb - időben és hosszban, végül is mindegy! - pálya a szögegyenes. Viszont a gravitáció jelenlegi legpontosabb modellje a tér nem-euklideszi geometriájára vezeti vissza a jelenséget, és a nem-euklideszi geometria azt jelenti, hogy a 3D tér hasonló módon görbül, mint ahogy a 2D felület görbül például a gömbön, vagy összevissza és ki-be egy nyusziléggömbön. Na, barátom, az ilyen görbült terekben a legrövidebb út az ún. geodetikus, ami bizony maga is görbe (ha a sík euklideszi teret vélelmezve várjuk a pályákat). A fény csupán követi a görbe téridőben lehető legrövidebb pályákat, és ettől úgy tűnik a - sík euklideszi térben gondolkodó - megfigyelőnek, hogy a gravitáció elgörbítette a fénysugarat.