Volt nálunk német-magyar fasizmus és szovjet-magyar kommunizmus.

A Szovjetunió bolsevik létrejötte 40 évre fogta vissza a kisebb közép- kelet Eu államok fejlődését.

 

Bár összedőlt az egész, de a mocsárból való kiút hosszú. Jelenleg kávét, csokoládét osztogatnak

a mocsárban lévő lakosságnak, a helyett, hogy valaki egy ágat nyújtana be amivel kirántják az

embereket, hogy kilábaljon a fogságból. A gazdasági élet kiszolgálja a külső nyomuló nagy tőkét,

a helyett, hogy lenne egy hazai testhez álló program, amihez mi hívnánk ide alkalmas vállalkozót.

 

A hatalomhoz pénz kell, de ez csak a jelenlegi kormány birtokában van, ez az ország vagyona.

Ha valaki kintről szerzi valahogy (tehát nem a mi zsebünkből), azt tűzzel-vassal üldözik.

 

Vagyunk 10 millióan, ebből 7 millió a választópolgár, vidéken kb 2-3 millió szavazott a jelenlegi emberre.

Ez egy számtani győzelem, és nem a mai fásult, fáradt, pénzhajszában-létfenntartásban elfoglalt

magyarok álláspontja. Politikusaink vannak, de államférfiak nincsenek, talán szakértői kormány segítene.

 

Buta dolog mindenféle fantázia nevet erőltetni bármelyik párt irányzatra, ezek csak ostoba direktívák,

9 millió magyar állampolgár várja, hogy hasonlóan éljünk-gondolkozzunk mint pl Dánia, amely jelenleg

Eu legboldogabb országa. Persze náluk nem volt szovjet gyarmatosítás, de pl a náci megszálláskor

egyemberként fogtak össze honfitársaik védelmében. Még van mit tanulnunk bőven, nem szégyen.