Boldog ünnepeket mindenkinek !    Ha még nem mondtam...

 

KONY, KANY, KÁNY, és jó néhányszor csak sima N hanggal a végén, KON-KÁN--KÖN  stb.  többnyire egy dolgok gyöke, és ezt  leginkább a KANY-ar  szóval nevezném meg,  így KANYar gyöknek fogom hívni.  Nem minden tartozik ide, mert többször lesz hogy helyrag van a szó végén, mikor mondjuk átmegyünk egy par.KON  azok nem idevalók lesznek.  Vagy ezek sem idevalóak, ezekkel ne keverjük össze :  hajléKONY,  fogéKONY,  tanuléKONY,  hatéKONY és sok ilyen toldalékolt szavak NEM IDEVALÓAK,  ezek a KONY-ok meg a tevé-Keny-ek , a hajlékonyban az alapszó hajlik eleve, de a többi szónál látszik hogy nem az. Igeragozásnál nem az lesz.  Szóval ez sem mindig azonos dolog, de az alábbiakban ahol mindenképpen erre a KANY-arra mutathatnak a szóelemek:

 

Ez(ek) a KANYar(ok)  ott vannak a KONYulás szóban is, a KENYérben, a KONY-ha, KUNY-hó szavakban amelyek régi teteje konyult-kanyarult lefelé.   Nem véletlen van ez az elem gyakran jelen hegységek neveiben, vagy hegykanyarulat mentén fekvő települések neveiben.  Felsőtár-KÁNY, BAKONY vagy épp a BAL-KÁN  szó is erről szól, amit ha megnézünk térképen, a hegység sokáig  egyenes/vízszintesen vonul, majd tényleg valóban vesz egy balkanyart felfelé.   Teljesen passzos rá a dolog.

 

AL-KONY:  alulra KANYarodó napról szól.  

TO-KÁNY: eredetileg tokából készül, az meg szintén kanyaros dolog.

PÁRKÁNY :  ne a mai ablakpárkányon nézelődjünk.))   Eleve kezdetben ez PART-KANYarulat lehet tömörítve.  Ezt alátámasztván eszembe jut PÁRKÁNY település, ami épp a DunaKANYarban található. 

 

SÁR-KÁNY:   SÁRban KANYargó állatról beszélünk, eredetileg kígyókat neveztek meg ilyen névvel.

CICKÁNY és PATKÁNY esetén a farka KANYaros. 

KÁNYA: csak meg kell nézni a röptéjét. 

KANYON:  az egésznek ez a KANY-argóssága az egyik lényege...