a KÓC, KUSZA, KÓSZA, KÓBOR (kóricál, koslat, kallódik, kóvál) függ össze

etimologiai szótár:

kusza [1757 (?), 1788] Bizonytalan eredetű.

kósza [1522 tn. (?), 1578] Származékszó, egy önállóan nem adatolható toldalékolt szótő

kóc [1588] Szláv jövevényszó

kóborol [1470] Német jövevényszó, vö. középfelnémet koberen, koveren ’megszerez; erőre kap; fürkész, szimatol, keres; hazárdjátékot játszik’, korai újfelnémet kobern ’ugyanaz’, bajor-osztrák sich erkobern ’meggyógyul, talpra áll’. A német szó valószínűleg a latin recuperare ’visszaszerez, visszakap’ alapján keletkezett. A kóborol elsőként ’rabol, fosztogat’ jelentésben adatolható, napjainkban használatos ’csatangol’ jelentése [1585 (?), 1755] abban a korban alakult ki, amikor a rablás, fosztogatás szoros kapcsolatban volt a kóborlással.