Csillagtalan éj

Hideg kövön ülünk mi ketten
Ülünk árván és langyos csendben
Tekintetünk a földre mered
Hisz nem érdekelnek már a fellegek

Mindaz mi a miénk itt van a Földön
Lánc nélküli rabság, tárt kapujú börtön
S ami a tulajdonunk nekünk:
Hűs szeretetünk, hideg gyűlöletünk

Miénk a felleg és sz égen a kékség
Miénk a Földön mindenféle szépség
Miénk a kín és az izzó fájdalom
És miénk az összes emberi szánalom

És vajon tényleg miénk ez minden?
És megtarthatjuk mindet egy hitetlen hitben?
És ha nem, hát mi marad nekünk?
Ha nincs reményünk. és nincs Istenünk

Hideg kövön ülünk mi ketten
Ülümk árván és langyos csendben
Tekintetünk a földre mered
S szemünkből az árvák könnye ered

Blian