A testrészeken való számolás az ősi, ez adja a hattal való számolást, ami a mai napig él.

A számok nevei több nyelvben megmaradtak töredékesen a testrészek neveivel a tizes számrendszerre való áttérés után is.

Aztán, egyszer, amikor valaki rájött, hogy a számok, a számolás az egy elvont valami, egyben arra is rájött, hogy számolhatunk akár az ujjainkon is. (Mivel az emberek többsége jobbkezes, így azzal mutat, természetszerűleg a bal kéz ujjaival kezdi a számolást., rámutatva.

A hatos szám így a jobb kéz hüvelykujja lett.

(Úgy néz ki, hogy nem mindenki tudta ezt a számolási módot megérteni, azaz nem értette meg a számok lényegét. Ebből néhány kifejezésünk fennmaradt:

 „Nem jut ötről a hatra”. „Ötöl-hatol”. „Összehord hetet-havat” (de nem hatot)

Pl.:

Mongol: doloovor : index finger [OM dolughabhuri < dolugha-; see dolooh]

............. doloo : seven num [OM dolughan < dolugha-]