1:  A "VAR"   ha nem hangutánzó, akkor talán a VÁR-akozással hozható kapcsolatba.  Egyelőre ötlet szintjén.

 

2: "A BE gyök egy irányt jelent a BU pedig egy alakot"    -----   úgy tűnhet néhány szó miatt, de a nagyjára ez nem alkalmazható:  BÚ-CSÚ,  BUDI, BUDOÁR,  BUGRIS,  BÚJ, BÚG, BUJA,  BULI, BULLA, BULVÁR, BUMERÁNG, BUMM, BUNDA, BUNKER (KÖR a KER) BUNYÓ, BURGONYA,  BUSA, BUTA, BÚTOR,  BUZI, BÚZA,  BUTIK,  BÚS, BÚVÁR,  és a többi.     Ezeknél is több esetben én inkább a BE értelmet vélem felfedezni.

 

3:  A BUGY-BORÉK  BUGY része tisztán hangutánzó,  Csak valami bugyogást kell hallgatni, és minden érthető.

 

4: BUN-KÓ  BUN  része a BE-N, már az N helyrag is ott van beNNE, mint itt.  Ahogyan a BUN-DA szónál is a bennlévőséget fejezi ki.  A BUN-ker esetén is ezt.  

 

5:  A B hangnak sincsen ÁLTALÁNOS jelentése.  Ez is hangutánzó több esetben mint mindegyik más hangunk is.   De melléknév fokozásra is használjuk.   RoBB-doBB,--loBB--csoBB-   ezek és társai hangutánzó gyökök.  A valós kiadott hangokat ábrázoljuk ezekkel.  

 

6:  " Meg az U hang, mert más magánhangzóval mást fog jelenteni a gyök"   ----  az egyáltalán nem biztos hogy mást fog.  A  CSORgat és a CSURgat  esetén sem jelent mást.  

 

7  "nem mindegy hogy milyen magánhangzó van a gyökben"    ---------  helyzetfüggő ahogy észreveszem.  Van amikor szinte tök mindegy, máskor meg nagyon nem mindegy...