1:  Szerintem meg senki sem ilyesmin agyalgatott, egyszerűen ábrázolták a varjú kiadott hangját és ennyi...

A többi az sallang mindössze.  Sokszor a legegyszerűbb magyarázat a nyerő.

 

2: A legtöbbször a BE szó értelme van a BU mögött is.  Nem feltétlen mindig, mert elég sok hangutánzó szavunk van, és egy BUGY  szó mögött egész egyszerűen csak egy hangjelenség van, ahogyan a BUGY-BORÉK  mögött is.   A BU-BORÉK forma már elhegyta ezt a GY hangot a szóból.   A szó második fele a BORÉK a BUROK.   De a BUGY rész hangutánzó.    A BUNKÓ  szónál  szintén a BENN fogalmát lehet érzékelni, illetve a szóvégi  KÓ szerintem itt KŐ lehet.   Most hagyjuk a sok más hasonló végű szavainkat, ez itt most KŐ lesz szerintem.  

 

Nem véletlen maradt fenn a KŐBUNKÓ  kifejezés.  A nagyon régi ősi bunkósbotok  kicsit emlékeztetnek a mai baseball ütőkre megjelenésben, és BENNE  KÖvek  voltak beledolgozva, így elég hatékony kézzel használható fegyver lett belőle.   BEN-KŐ ----BUNKÓ.   A tirpák módon viselkedő személy aki faragatlan, az már egy későbbi átvitt értelmezés. 

 

3:  A BE (ba-bu stb...) szóhoz kell mindkét hang.   Más különben sok helyzetben ki se kéne mondani, akkor a beindul csak BINDUL lenne, a beesik csak BESIK  volna,  a  beutazás BUTAZÁS lehetne,  a  beenged BENGED is lehetne, sokkal könnyebb is volna kimondani, mégis következetesen kiírjuk és mondjuk a BE dolgot 2 hanggal.    Meg szóvégeken sem ez a B önmagában, a JÓ  JO-BB lesz, mindjárt két B is van itt nekünk, ez is másról szól itt.   De a LÁB,  DOB ige,  EB,  CSÁB  szavakban sincs sok teteje. 

 

4: A BURKOL értelmet a B_R  viszi.   OTT igazán ez a hangsúlyos a szóban.  Elég sok BU indítású szavunk van,  a BUGY-BORÉK esetén sem a BU burkol, hanem a BORÉK a BUROK.  Még egy BÜROK-rácia szóban is ezt az értelmet fedezhetjük fel...