Egyszerűen arról szólnak, hogy az események időkülönbségei és távolságkülönbségei nem abszolút mértékűek, hanem függenek attól is, hogy milyen rendszerben értelmezzük illetve határozzuk meg azokat.

Einstein emiatt találta ki a tömbuniverzumot. Mert ha mozgok, egy nagyon távoli galaxis jövőjével vagyok egyidejű. És ha ott is mozog valaki - eltérő sebességgel - ő meg esetleg az én múltammal egyidejű. Tehát a múlt-jelen-jövendő egyszerre létezik. (A kötelező J.A. idézet szerint a Dunának a hullámait is ide kellene hordani, de most nem jut eszembe szó szerint.) Teller Ede viszont tagadta ezt az elgondolást. Szerinte a jövő nincs megírva és a pillanatnyi véletlen folyamatosan gyártja a kiszámíthatatlan jövőt. (Logikailag sajnos nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza.)

Mindenesetre a kaotikus folyamatok egyenletei ugyanolyan determinisztikusak, mint az iskolában tárgyalt példák. A különbség az, hogy nincs stabil monkapont, ahova a kitérített rendszer visszatér. Egy idő után pedig a kerekítési pontatlanságok tűrhetetlen mértékben felhalmozódnak. Viszont a klasszikus fizika csak határesete a kvantumfizikának. Abban az esetben, ha a potenciál változása kicsi a vizsgált objektum (elemi részecske) méretéhez képest.