"1:  Nincs mozgás jelentése az SZ hangnak."

Szél, száll, szel, szuszog, szag, szív, szipog, szab, szajré, szakad, szalad, szalajt, szaltó, szapul, szaporodik, szó/szaval...- Még, hogy nincs mozgás? Csak az van...

 

"2:  Alkalmi jelentése van egy hangnak, leginkább hangutánzó.  Mivel nincs általánosítható jelentése,"

Az általános jelentése éppen az, aminek a hangját utánozta, mivel ez a hang volt a neve annak a dolognak, aminek a hangját vele utánozták.

 

"A T is sokféle lehet,"

Ezen sem kell csodálkozni, mert ma is vannak olyan szavak, melyeknek több jelentése van, pedig már elég jelentős a szókincsünk ahhoz, hogy minden dolognak külön neve legyen.

Továbbá - erről is írtam már - egyazon hangot sokféleképp lehet kiejteni, és mégtöbb jelentést hordozhat, ha testbeszéddel is különbséget teszünk a kiejtett hang jelentését illetően.

Ma már a hangokat kísérő testbeszédre nincs szükség, így teljesen feledésbe is merült, hogy pl. hányféle, a testbeszéddel kiegészített T hang is volt valamikor.

Ma már csak őt féle T hangot különböztet meg a fonetika. Ezt a számot meg lehet szorozni a testbeszéd adta megkülönböztető jelek számával, s máris érthetővé válik, miért van egy-egy hangnak több jelentése is...

 

"3: amennyiben az  ASZT  szóvégnek köze van az "AZ"  mutatószóhoz, akkor ennek a valódi hangváza nem SZ_T  hanem  AZ+  t  rag."

Ok, de hogyan lesz ebből ige?

 

"ugyanis van IHOS és IHÁSZ  családnevünk is és ez bizony a JUHÁSZ-t jelenti.  És ebből van összehúzva a JÁSZ  hangalak."

Fogadjuk el... De mi van a JÁR-ral?

 

"Viszont a JUH szó is a JÓ-ból származhat, utalva az állatok elég kellemes viselkedésére."

Döntsd el, IHOS/IHÁSZ, vagy JUHÁSZ a szó eredeti alakja, mert az IHOS nem valószínű, hogy a JÓ-ból származik...

 

"5: A KEZD és KÉSZ  szavak is a KÉZ szóból fejlődhettek ki.  A KÉZ KEZD hozzá dolgokhoz."

Nem túl meggyőző... A legtöbb kezdet-nek semmi köze sincs a kéz-hez. A dolgokhoz is inkább az ember kezd hozzá, ő az aki kigondolja, mit csináljon. Nem hinném, hogy az őseink függetlenítették volna a kezüket önmaguktól.

Én inkább afelé hajlok, hogy mindkét szóban a Z és Sz hangok mozgás jelentését helyezzem előtérbe:

A kEZdet Z hangja az indulásra, kezdetre jellemző meghatározhatatlan hang, amiből még nem nagyon lehet semmire sem következtetni, ilyen a ZAJ is.

A KÉSz szó Sz hangja, pedig egy finom, lágy hang, mint a szellő. Ami elkészült, azzal már nemigen van dolgunk, nem jár zajjal, legföljebb még egy kis símogatás...