A nyelv, kialakulásától kettős szorításban fejlődött, fejlődik. Egyrészt állandóságra törekedett, hogy érthető legyen. Ugyanakkor fejlődnie is kellett, a fogalmak bővülése megkövetelte az új szavakat. Minden fogalombővítés viszonyítás is, ezért a régebbi szavakból alakultak újak.

A képzés útja pl. a ragozás, a képzés, vagy a már meglévő szavakban előforduló hangok megváltoztatása.

Ez lehet szándékos, vagy a véletlenszerűen torzult változatok elfogadása. Pl. kisgyerekek, fogatlanok, selypítők, pöszögők, stb. szavai. A gyors beszéd, a hadarás is segített ebben, hangelhagyások formájában. Végül, de nem utolsósorban a hangok hasonulása, ami a szóösszetételekben és a toldalékolások alkalmával fordulnak elő.

 

A felhozott –aszt, -eszt összetett ragokban a -t nem tárgyrag.

A mi-t? Kérdésre nem ad választ.

Az -ít ragról van szó.

Ragasz-ít > ragaszt

Tapasz.-ít > tapaszt

Rekesz-ít > rekeszt

Kopasz-ít > koppaszt

Stb.

Úgy fest, hogy kialakulása és bevett szokássá válása önálló raggá tette.