"Ha az érintett szó ige és --ASZT  és --ESZT  a vége, akkor a szó végi T az tárgyrag.  Ahogyan az AZ és EZ  szóra is pontosan ugyanez a T kerül rá mikor AZ-T és EZ-T  írjuk le."

Ez semmit nem von el az Sz hang (mozgás) jelentéséből, legföljebb annyit tesz hozzá, hogy egy tárgyra vonatkoztatja a végződést (az Sz hangot).

 

"Túlgondolni sem érdemes szerintem ezt a "hang jelentést"."

A fenti példa azt mutatja, hogy enélkül elég nehéz értelmezni a gyökök jelentéseit.

Pl. ebben az esetben milyen hangvázra gondolsz, ha nem Sz-T-re? Gondolom csak Sz-re, hiszen a T-t már külön megmagyaráztad. És akkor az Sz-nek milyen jelentést adsz?

 

"Azt mondom hogy JÓ.  De viszont ez JA is , mert ha JA-vul valami, akkor is ugyanarról a JÓ szóról beszélünk.  De máris két formában van."

A fenti példád meg az ellenkezőjét mutatja... Mert szerinted az -aSZT, -eSZT nem azonos az -oSZT-tal, hiába azonos a hangvázuk.

 

"Mert a JÁ-ték szóban is a JÓ van,"

Mi van a jár, jámbor, jász, jászol JÁ gyökében? Vagy a JÉ, JÉG, JÉRce gyökeiben?

 

"Ez szó ESZ formában és KÉZ így gyorsan csak 5 formában van írva, de lehet találnék még párat ha elidőznék ezen."

Hol van a "kéz" jelentés a kezdet, kész gyökökben?

 

"Az ITT és OTT fogalma.  Szerintem ez később vált szét közelebbi és távolabbi helyre mutatásra, lehet eleinte egyjelentésű volt mint általános mutatószó."

Ha a TT-nek helyhatározó szerepet tulajdonítunk (Pécsett, Győrött) akkor csak a magánhangzó lehet a mutatószó, s ekkor ez a hang lesz a hangváz.

Ui. ezek a (magas- és mély hangrendű hangok) időbeli távolságot is jelentenek: Ifjú, agg, ó(don).

Tehát megint nem tudunk mit kezdeni a mássalhangzós hangvázzal...

 

"és végül de nem utolsósorban az UT-OLSÓ :  itt OLSÓ az ELSŐ    A végéről az ELSŐ."

Ja, ha nem az elejéről, akkor a végéről.... Ha meg egyik sem, akkor középről. (Középső)

 

"Tehát az ELSŐ szavunk megnyilvánulhat egyaránt :  ELSŐ,  ALSÓ,  ÉLSŐ,  ÖLSŐ,  OLSÓ,  ULSÓ, ÜLSŐ  formában is  más szavakban  teljesen azonos jelentéssel..."

Meg a KÖZÉPSŐ... De távolról sem azonosak ezeknek a szavaknak a jelentése annak ellenére, hogy van bennük közös.

 

Az Első az elől, a HÁTsó a hátul, az Alsó az alul, stb lévőt jelenti. Egyébként is, miért pont az első szó nyilvánulna meg bennük? Éppúgy lehetne helyette az alsó, vagy az utolsó is...

 

Ezek mind különböző jelentésű gyökökből vannak összerakva:

Az "el-ső" szó egyik gyöke az EL.  Lásd: elől, első, eleinte, előd, eleje, elem, ellen, elnök, + el- igekötő....

Az "al-só" gyöke az AL: alatt, alsó, alá, alacsony, alagút, alap, alany, alföld, + al- igekötő....

Ha még egy F hang is van a gyökben:

A "fel-ső" gyöke a FEL: felett, felül, fele, felé, felejt, felel, felhő felleg, felszín, felség, feleség + fel- igekötő...

Ha B hangot teszünk az F helyére:

Belső, belül, bele,  beléd, + bel(e)- igekötő...

Ha K hangra cseréljük:

Külső, küllő, küld, külön...

 

A másik gyök, a SŐ/SÓ pedig toldalékként kapcsolódik az előbbiekhez.

Olyan toldalék (vagy gyök) nem létezik, mint: OLSÓ, ÜLSŐ, ÖLSŐ...