"Azt meg nem is értem hogy a KÖRÖM-KAROM  szókapcsolatok hogy nem egyértelműek .  KÖRöm KÖRMÖL-KARmol"

Úgy nem egyértelmű, hogy egy körrel nem lehet karmolni, mert a karom nem kör, legföljebb körcikk, vagy ahogy nevezik: Ív.

A kar is csak egy ÍV... De ettől még ebber a gyökcsaládba tartozik

Amint a király is, mert két hangja azonos a többivel,  s ez a garancia erre, nem pedig a jelentése. (Bár azt is valahogy bele lehet magyarázni)

De ugyanebbe a családba tartozik a rak, rák, rek(esz), rok(kant), rok(olya), rök(önyödik) szavunk is, pedig itt tényleg elég nehéz a KÖR értelmet belelátni.

 

Hogy közelebb kerüljenek nézeteink egymáshoz: Ha a K,R (vagy R,K)hangok szerepelnek egy gyökben, akkor azok kétséget kizáróan egymás közvetlen rokonai. Ez a rokonság többségében azonos jelentéstartalommal jár együtt. Én azért nem nevezem KÖRnek, mert nem kell magyarázkodni ott sem, ahol ez nehezen tehető. A hangok azonossága magáért beszél, amennyiben elfogadjuk azok önálló jelentését.

És még egy  megjegyzés: Nem csak KR váz létezik, hanem KA, KÖ, KE, KI... vagy AR, ER, OR, ÜR, IR... stb. is. Ezeknél éppúgy van közös értelmezés, mint a KR gyöknél. Sőt, sokszor önálló szavakként, toldalékként (ősgyök) találkozunk velük.

 

"De ez  KÖRÖSZT hangalak is volt,  azt nemigen vetted figyelembe.  Ez már majdnem hangalakban is körosztás."

Nem emlékszem a sumert megelőző "körben kereszt" szimbólumra, de a KÖROSZTó magyarázattól berzenkedek, mivel a KERESZT/KÖRÖSZT szó valószínűbb, hogy toldalékolt, mint a meneszt, maraszt, halaszt, éleszt, málaszt, stb. szavaink esetében, ahol a toldaléknak semmi köze az OSZTáshoz.

 

"nyarg-AL, zab-ÁL,  kez-EL  és itt ráadásul a kéz az KEZ mindössze, de ismerünk KESZtyűt is.  Akkor van csév-ÉL,  kak-IL,   dob-OL,  köz-ÖL,  szap-UL,  füty-ÜL, és itt sem ül le senki, hiába ÜL a pontos hangalak, ez a toldalékolás  BÁRMELY magánhangzó + L  hanggal tökéletesen ugyanarról szól.  És mégis 10 féle- képpen is működőképes..."

Ezt úgy lehet magyarázni, hogy nem két-, hanem csak egy hangja van ennek a váznak, s ez az L hang. A kiejtést segítő magánhangzók pedig aszerint kerültek hozzá, milyen hang van a hozzákapcsolódó másik gyökben.

Megint egy megjegyzés:

A beszédben egy szóban lévő azonos magánhangzók kiejtése kényelmesebb, mert nem kellett változtatni a képzésén (szerel, morog, farag, pereg, fetreng...

Valószínűleg ide vezethető a magánhangzó-illeszkedés szabálya, aminek írásban is volt praktikuma:

A rovásírás is elvben mássalhangzós írás. A mássalhangzók közé fölösleges volt kiírni a magánhangzót, mert a szóban mindig azonosak voltak. Elég volt a szó első magánhangzóját jelölni, illetve ha megváltozott a szó további részében.

 

A teljes lista úgy néz ki, hogy vannak egy- két- és háromhangú gyökök.

Ha egyhangúakhoz - amennyiben az mássalhangzó - valamilyen kiejtést segítő magánhangzó kapcsolódik, az nem része az illető gyöknek, és önmaga sem hordoz semmilyen jelentést.

Ezek a magánhangzók jelentés nélkül kerültek a szavakba.

A háromhangú gyököknél nincs illeszkedési szabály, ezért az azokban lévő magánhangzóknak van jelentése. Legalábbis általában, bár nem zárható ki, hogy némely esetben kiejtést segítő szerepe van, vagy már elveszett a jelentése és random módon helyettesítve lett más magánhangzóval.