Egy videojátékban elfogadjuk az ottani szabályokat, hogy például a szellemek át tudnak menni a falon. Vagy amikor egy filmet nézünk, és az űrben (légüres térben) is terjed a hang. Logikai feladatoknál viszont már nem feltétlenül tudunk teljesen azonosulni az eseti szabályrendszerrel. (Olyan nincs, hogy Drakula és Morpheusz ugyanaz a személy.) Amit a mesében elfogadunk, azt a valóságban többnyire nem fogadjuk el. Ez valamiféle tudati objektivitás. Amikor a hétköznapi tapasztalatok ellentmondanak bizonyos feltételezéseknek, ott a tudatalatti megvétózza a szabály elfogadását. Beállítódás. Habár végtelen sebességet sem tapasztaltunk még. Sőt, nagyon is megtapasztaltuk, hogy a közlekedési eszközeink mozgásképessége véges. Padlógázzal sem tudunk túllépni bizonyos sebességet. Viszont nincs olyan tapasztalatunk, hogy a relativisztikus sebesség következtében másképp járnának az órák.

Van a problémáknak egy másik csoportja, ahol bizonyos ismeretekre van szükség. Az életben többnyire ilyenekkel találkozunk. Hoztam egy példát, ahol rejtett paraméter van.

A drótkötél egyik végét erőmérőhöz rögzítjük, a másik végét egy dobra felcsévéljük. A kettő között lóg a daruhorog. Ráakasztanak adott súlyt és ellenőrzik a mérőeszköz által jelzett súlyerőt. Eddig rendben. Ekkor a daru elkezdi emelni a terhet, és meglepő módon a mért erő csökken. Nem az erőmmérő a hibás.