Én

csupán

egy lány vagyok

a sokból,

ki sír,

ha fáj,

de sírba visz,

ha csókol!

Kis

különc,

kilógok minden sorból,

de sorry -

ez vagyok én!

 

Ha kell,

ha nem,

csak ennyi, amit érek,

de nem

leszek

egy hétköznapi lélek,

ha lóg,

hát lóg

a lábam,

amíg élek,

egy felhő

legszélén!

 

Mondd, miért

adjam el a lelkem,

ami sosem volt eladó?

Ha már

rossz helyre születtem,

mondd, miért

lennék jó?

 

Mit

hoz el,

még nem tudom,

a holnap,

csak azt

tudom,

hogy

péntek után szombat,

és nem

bírom,

ha mások bele-

szólnak,

hogy

túl vad

rajtam a rúzs!

 

Én

meg-

teszek

akármit,

ami durva,

mert

jól

tudom,

hogy nem születek újra,

vagy el-

jutok

az álmaimon túlra,

vagy mindenkinek

kuss!

 

Mondd, miért

adjam el a lelkem,

ami sosem volt eladó?

Ha már

rossz helyre születtem,

mondd, miért 

lennék jó?

 

Van,

hogy néha

megtalálnak érte,

hogy mire fel vagyok

ennyire más?

Miért nem értik,

nem tehetek róla,

a biológia

volt a hibás?

Kis,

törékeny

vadvirág a szélben,

a dongók ellen

védtelen a szívem!

Hess!

Ti rám

hiába szálltok,

itt nem lesz beporzás!

 

Mondd, miért

adjam el a lelkem,

ami sosem volt eladó?

Ha már

rossz helyre születtem,

mondd, miért 

lennék jó?