Szia Krisztina, ide hoznám a hozzászólásodról való beszélgetést.. ha elfogadod.

Azt idézted, hogy nincs az a női összetartás ami volt.. és úúgy hiányzik.

  Nekem ebből is az következik, hogy a gazdagság magányossá tesz.

Persze nem úgy ahogyan most ezt mindenki cáfolná, hanem sokkal egyszerűbben : Amikor már nem szegény az ember, akkor megengedhet magának egy kicsit többet.  És ez a "kicsit több" részben megszünteti a másoktól való függést, részben pedig könyörög a "mégtöbb" -ért.

Csak közben az az egymásra utaltság ami az összetartást eredményezte, az is elkezd fogyatkozni.

És mire az apályt észreveszi akinek egyáltalán szeme van látni, addígra már a kopoltyúsok haldokolnak.  Haldoklás közben pedig már késő értetlenkedni.

Én is így haldokoltam mikor a feleségem nem volt rám utalva..  muszáj volt kitalálnom a tüdőt.

Ha te is haldokolsz a női összetartás fogyatkozásától, akkor dönts és cselekedj - vagy valami belőled meghal.