"szerintem Hokuseihonak fantasztikus adottságai vannak, de nem az adottságait legjobban kamatoztató

 harcmodorral küzd. ex-Hakuho mintha lemondott volna róla mióta  ..."

 

Talán nem a legjobb példa, amivel itt és most élni kívánok. Amikor (már elég sok év előtt) el-látogattam Rómába, ott is a San Pietro in Vincoli (a Szent Péter bilincsben) pápai Főtemplomba, csak amiatt tettem,

hogy ott láthassam Michelangelo talán leg - monumentákisabb szobrát, amelyik II. Gyula, a reneszánsz

pápa síremlékéül szolgál (maga a pápa rendelte meg, még életében a Mestertől) a bazilikának főoltára

mellé, a szentélyben). A szoborról annyi, hogy alapanyagául szolgáló carrarrai márványtömböt egyetlen

óriási darabban fejtették ki a kőfejtőben és szállították Rómába, ahol a művész rendkívül nagyvonalúen,

a tanítványaira bízta a feleslegesnek ítélt 95 % márványanyag "lebányászását" a nyers márványtömbről,

Ő maga csak-csakis a legutolsó 5% erejéig vett részt a csodálatos Mózes szobor végső megfaragásában.

Ha ezt a történetet kivetítenénk az iménti példára, eszerint Hakuho nem vállalta sem a saját tanitványai, sem pedig a Mester, Michelangelo szerepét Hokuseiho esetében. Én legalábbis úgy látom (és ebben épp a te értékítéletedre hagyatkozom), hogy eszerint Hakuho nemcsak HoKuseiho, de például Enho és Ishiura esetében sem bizonyult olyan mesternek, mint amilyen kiváló tanítvány volt egykor Ő maga, úgy 20 éve.

Csak éppen - eszerint - neki jobb Mester jutott anno, mint a saját tanítványainak adatott - adatik - most.