A röhej ebben az volt, hogy amíg Taka teli erőből püfölte Nishigikit, addig az stabilan állta a pofonokat, szinte megingása sem volt, pedig látszott, hogy Taka már a tüdejét is kiköpte, annyira mindent beleadott. Amikor viszont egyszer simán ellépett, Nishigiki úgy elrepült, mint őszi falevél a viharos szélben...

Nálam mondjuk a nap meccse a Kinbozan-Sadanoumi volt: amit előadtak, simán elmehetett volna valami modern japán harci balettnek, főleg Kinbozan utolsó mozdulata.