Nem ismerjük a gravitáció működésmódját. Tehát, hogy pl. a tömegek miért vonzzák egymást, és miért pont a newtoni gravitációs egyenlet szerint. Ugyancsak nem tudjuk, hogy miért működik a gravitáció Einstein egyenlete, tehát, hogy miért vonzó hatású az összes energiaforma (nem csak a tömegek), s miért pont úgy, ahogy az egyenlet leírja. És azt se tudjuk, hogy miért fejt ki vonzó gravitációs hatást a pozitív nyomás, és miért taszítót a negatív?

 

Ez egy modell. Tudnunk kell, hogy ez egy modell. És ne felejtsük, hogy ez egy modell.

És ha megfeledkezünk róla, akkor se felejtsük el teljesen.

 

 

Napjaink elméleti fizikájában fontos szerepe van a hatásintegrálnak és a szimmetriáknak.

Pusztán elvi alapon lehetséges, hogy az egyformák vagy vonzzák vagy taszítják egymást, esetleg közömbösek.

De még modell szinten is ez csak egy csoportosítás, és nem adja meg a működési mechanizmumust. Ahhoz lefelé kell menni - például az energatikailag lezárt stabil struktúrákban, amelyek belső kölcsönhatásainak maradékából szűrődik le a magasabb rendben szerveződött világ.

 

 

A törvényeink nem adnak választ ezekre a belső működésmódokra, hanem csak a külső eredményre. Ennyi és ennyi energia, impulzus, nyomás, ilyen és ilyen eloszlásban ilyen deformációs dinamikát okoz téridőben. Hogy miért, azt nem tudjuk.

 

Heisenberg újból felismerte ezt a lehetőséget, amikor a részecskék ütközésének vizsgálatáhpoz azt javasolta, hogy ne foglalkozzanak az ismeretlen belső folyamatokkal, hanem az ütközést tekintsék fekete doboznak és csak a kimenet/bemenet leírására szorítkozzanak. Ilyen "könyvelő eszköz" a keltő/eltüntető operátoros leírás vagy a Feynman-diagramm. Ezekkel rengeteg dolgot ki lehet számolni. De önmaguk miértjére nem adnak magyarázatot.

Ez nem jelenti azt, hogy ezek a módszerek rosszak vagy használhatatlanok. De a korlátaikat tudnunk kell. Nem minden modell mondja meg saját magáról a használatának korlátait. Például a vákuum renormálásánál 120 nagyságrend a tévedés. Nem a sokadik tizedesjegyben van eltérés. Ez egy olyan jelzés, hogy valamit még nemértettünk meg, vagy nem vettünk figyelembe. Mint annak idején a Fermi által feltételezett neutrínókat.