"... Mint hajdan oktatásból (is) élőnek voltak személyes kapcsolataim olyan emberekkel gyermektől felnőttig, akiket a szülei nem akarták. Volt, aki felnőtt korában sem tudta ezt feldolgozni..."

Kedves kopasz indián,
Csatlakozom az általad írottakhoz, úgyis mint kiugrott egyed :)
Több emberrel találkoztam, aki arról számolt be, hogy milyen nyomokat hagyott ez az érzés a gyermekében. Számomra a legemlékezetesebb eset az volt, mikor igazából akarták a második gyerek érkezését, csak egy évvel később, mikorra be tudják fejezni a házukat. A baba előbb érkezett, és megérezte, hogy nem igazán kívánták még. Jártak pszichológushoz is - családilag. Ma már tinédzserkora végefelé jár a gyerek, neki sikerült - segítséggel - ezt feldolgozni.
Azon lenne jó mindenkinek elmorfondírozni, hogy nem csak megszülni, hanem tisztességes, emberhez (gyerekhez) méltó körülményeket kell teremteni a felneveléséhez, majd "szárnyára bocsátásához" is. Mert "elleni" mindenki tud. Nevelni, gondoskodva, szeretve gondozni sokkal kevesebben!!!
Mielőtt bárki nekem esne fenti jelzőmért, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindenféle agyament ember "nevelhet" gyereket. Ahhoz érdekes módon nem kell semmiféle képesítés!

George Sand