Könyves Kálmán Első Törvénykönyvéből: " A régi hitükhöz ragaszkodó izmaeliták büntetéséről. Ha valaki izmaelitákat böjtölésen kap rajta, vagy evésen és disznóhúson való tartózkodásban vagy mosakodásban avagy más vétkes szokásokban, az ilyen izmaelitákat küldjék a királyhoz, aki pedig őket bevádolta, vagyonukból kapjon részesedést." A böjtölés a Ramadán havi böjtöt jelentette, s mint látjuk a törvénykezők tisztában voltak az iszlám szokásaival, hiszen még a disznóhús tilalmát is ismerték a muszlimokra nézve. Nem keverték össze az iszlám hitet vallót a zsidó vallás követőivel. A mosakodás pedig a napi imákhoz való rituális mosakodást jelentette. Tudjuk, hogy a kora középkor embere nem volt "tisztaságmániás", tehát mindenképpen feltűnt, ha valaki naponta többször is mosakodást végzett. "Az izmaeliták áttelepítéséről. Az izmaeliták minden falujának megparancsoljuk, hogy templomot építsenek, s azt ugyanazon falu területéről adománnyal lássák el. S miután e templom felépült, az izmaeliták falujának a fele költözzön el a faluból és másutt telepedjenek le, hogy miképpen most egyforma szokásúak lesznek velük az együttélésben, úgy Krisztus egy és ugyanazon egyházában, ti az isteni hajlékban is egyetértők legyenek velünk." Ez egy átgondolt és tervezett asszimilizációs politikát takart, mely lényege egyszerű: ketté választva a muszlim falvakat, templomot építtetve, új környezetbe és keresztények közzé kényszerítve lassan katolizációra legyenek kényszerítve. E muszlimok csak szokásaikban, vallásukban tértek el a magyaroktól, hiszen egy nyelvet beszéltek, a magyar volt az első nyelv, s ha másodikként valamilyen más nyelvet is használtak, az már kevert nyelv lehetett, melyben magyar szavak is voltak. Természetesen mindez fikció, mint az is, hogy ezek az népelemek vallásuk miatt sok arab szót is vegyítettek beszédjükbe. " Az izmaeliták leányainak férjhez adásáról. Az izmaeliták közül senki se merje leányát a saját népéből valóhoz férjhez adni, hanem csak a mi népünkhöz valóhoz."

Kálmán ismét átgondoltan nyúl bele az iszlám hívők életébe, ugyanis a muszlim nők csak muszlim férfihez mehetnek férjhez, míg muzulmán férfinak lehet a "Könyves népek"-ből való feleségük. Mivel a társadalom patriarchális volt, e törvénnyel biztosították, hogy a születendő gyermekek keresztény nevelésben fognak részesülni, s az izmaelita asszonyka is előbb-utóbb kereszténnyé válik a környezet és az új család hatására. "Az izmaeliták étkezéséről Ha valamely izmaelitáknak vendégei vannak vagy valakit lakomára hív, mind ő, mind vendégei csupán disznóhúst egyenek." A király talán úgy gondolhatta, hogy a disznóhúsra való kényszerítés egyfajta erkölcsi törést is hozhat az izmaeliták köreiben, s gyorsíthatja az asszimilizációt. Hiszen az iszlám hívei számára tilos a disznóhús. Mindez a zsidókra nem vonatkozott. Összegezve Kálmán törvényeit: A zsidóknál megtiltotta a vegyes házasságokat és a zsidók keresztény szolga tartását, az izmaelitákkal ellenben a teljes beolvasztás politikáját tükrözi a korabeli törvénykezése. Az egyház volt az első, amelyik támadta a muszlimok privilégiumait, s folyamatosan nyomást gyakorolt az uralkodókra, a kereszténységre való térítést szorgalmazva.