Június 22-én a császár beidézte a Big Six-et egy találkozóra. Szokatlanul ő kezdte a beszédet: „Kívánom, hogy a háború befejezésére irányuló terveinket ne akadályozza az aktuális politika. Gyorsan tanulmányozni kell azokat, és azt, hogy hogyan lehetne végrehajtani őket.”[40] Abban már megegyeztek, hogy a szovjeteket kérik fel közvetítőnek. A többi semleges állam, mint például Svájc, Svédország és Vatikán is hajlandóak lettek volna békét csinálni, viszont ők túl kis országok voltak, nem tudtak volna többet tenni, mint ismertetni a feltételeket, és Japán beleegyezését vagy elutasítását. A japánok azt remélték, meg tudják győzni a Szovjetuniót, hogy vállalja az ügynök szerepét a Japán és az Egyesült Államok, továbbá Nagy Britannia közötti tárgyalásokban.[41]

Kísérletek a Szovjetunióval történő tárgyalásokra[szerkesztés]

Június 30-án Tógó kérte Szató Naotake moszkvai japán nagykövetet, hogy próbálja meg létrehozni „a barátság hosszan tartó, szilárd kapcsolatát”. Megvitatták Mandzsúria helyzetét és „minden ügyet, amit az oroszok felhozhatnak”.[42] A szovjetek, a szövetségeseknek tett ígéreteik tudatában késleltető tárgyalásokba bocsátkoztak, anélkül, hogy bármit is megígértek volna.