"Tolkienről azt olvastam, hogy ő egész életében csiszolgatta, finomította a mondavilágát, és sokszor megváltoztatott vagy kibővített már korábban megírt részleteket annak érdekében, hogy az egész minél kerekebb, egységesebb, konzekvensebb legyen. Ha a Disney is így kezelné az SW világát, akkor nem lenne semmi gond."

 

A szerintem legfontosabbról mindenki elfeledkezik - és a Disney is ebbe "hal bele": a SW-nak a Jedi-vel VÉGE volt (ahogyan a Gyűrűk Ura is úgy kerek és EGÉSZ, ahogy van).

Ha megnézzük az eredeti "trilógiát", akkor abban egyedül a Birodalom visszavág vége nyitott. Ott elhiszem, hogy Lucas többre is gondolt, mint egy (illetve akkor már két) rész.

 

Márpedig egy kerek sztorit elég nehéz folytatni. Mert mivel is lehetne, ha az "ultimate cél" már megvalósult?

Lucasnak még volt patronja a Jedi-ig, elvégre a Birodalom legfeljebb csak megrendült a Halálcsillag elvesztésével és a fő sakkfigurák (jók és gonoszak) is mind az asztalon maradtak. Pluszban ugye... ott volt még Palpatine, akit a Jedi-ig nem is láttunk élőben.

(Tolkien pedig volt olyan "aljas", hogy egyrészt a szereplőit a halálukig/távoztukig elkísérte a könyvében - kizárva ezzel bármilyen továbbfűzést - másrészt ugye... ő is elhunyt.)

 

Nem véletlen, hogy a Jedi után Lucas sem folytatásban gondolkodott, a Disney pedig totálisan belebukott ezekbe.

Merthogy az ultimate cél (a Birodalom bukása, az Új Köztársaság létrejötte) elérése mint sztori egyszerűen tovább fokozhatatlan. Hiszen pont ettől lesz "ultimate" az a cél, ugye...

Így aztán jött a kényszerű önismétlés a felturbózott Halálcsillag v3.0-ával és Csillagromboló flottával, a fenyegetésnek beállított Első Renddel és hát Snoke-kal Palpatine helyett.

 

Az a kettősség lett a Disney átka, hogy megpróbálta előállítani a még ultimate-ebb célt egy olyan helyzetben, ahol minden kártya az eddigi győztesek kezében van. Ezt pedig csak hazugsággal (és főleg: az eddigiek annulálásával) lehet megvalósítani.

Az helyett, hogy megpróbálta volna tovább tupírozta volna az immár semmit, elölről kellett volna kezdenie. Kicsiben.

Ahogyan pl. Zahn tette a Thrawn trilógiában. Aholis hihető volt, hogy egy kitaszított birodalmi tábornok-stratéga egyről a kettőre haladva módszeresen átrendezi az erőviszonyokat addig a pontig, ahol már reális veszélyt jelent a még instabil Új Köztársaságra.

 

Mert hát én pölö EZÉRT tekintem azt a trilógiát kánon-nak. Thrawn karaktere (plusz a többieké, no meg maga a sztori ofkórsz!) miatt "csak" szeretem.