Hát... jó szarul nézel ki! Mármint így; olvasva. :)

 

Hogy ződeket beszélsz, az hagyján, mer' a depresszió az egy ilyen dolog. Amit pedig én arról tudok, az az kérlek, hogy szar kedvvel csakis szar döntéseket hoz az ember.

 

Ps.

Nafaszom... hát rittig elfelejtettem tegnap, hogy mit is akartam előkotorni erre. No, majd most!

Addig meg marad a duma.

Szóval... vót anno egy nagy lemez (nem egyszerűen nagylemez, hanem télleg nagy. Mármint nagyszerű, na!). A Világok háborúja musical feldolgozásban.

Olvastam anno az eredeti H.G. Wells-féle művet, és hát hogyismondjamcsak... nem voltam tőle elragadtatva. Szerintem annyira avíttas volt, hogy Jules Verne pl. egy kortársként hatott mellette, pedig mai szemmel nézve már az is khmm...

Nade zenével!!!!

Hát én kérlek úgy utálom a musical műfajt, mint a sugaras fosást: nekem jöhetnek a Hair-rel, meg az összes többi "nagy" musicallel, nálam kábé az operettel és a lakodalmas trottyoszenével egy kategória mind.

Ezt az egyet kivéve! Persze ehhez kellett egy Koto-féle feldolgozása a fő dallamnak, akit én atommód szerettem: a legelső zene, amit életre-halálra meg akartam szerezni - és éveket kellett rá várnom, mire sikerült -, az vagy a Moonlight shadows volt Mike Oldfieldtól, vagy a Visitors - tőle. Arra már nem emlékszem, hogy melyik volt pontosan az első a kettő közül. De arra igen, hogy szerelem volt első hallásra.

 

Ha nem hallottál volna róla (ki nem hallott minden inváziós film közös őséről? Pár éve még meg is filmesítették Tom Cruise-zal a főszerepben.) a sztori:

A zidegenek (marslakók) kurvára megtámadják a Földet. Nem másért, mint vérért. Merthogy ők ilyen kis vérszívók. Szóval elpusztítanak mindent, ami az útjukba kerül, az embereket meg összefogdossák és viszik szivornyázni.

És frankón vesztésre is állunk, merthogy erősen övék a technikai fölény.

 

És van egy rész ebben a műben, ahol a főhős totál ki van borulva és már minden reményét elvesztette.

A felesége meg nem is két - legalább hat kézzel tölti bele a hitet.

 

"There must be something worth living for

There must be something worth trying for

Even some things worth dying for

And if one man can stand tall

There must be some hope for us all

Somewhere, somewhere in the spirit of man"

 

És elfelejtettem letölteni, mer' ugyan most is "hallom", de most meghallgatnám rendesen is.

 

A minap már keresgéltem, de csak a második legjobbat találtam meg (ott Tara Reid énekli a nőt aki stúdióban simán volna olyan jó, mint a lemezen lévő hang, de mivel élő színpadi felvétel, hát csak a második. És egyébként a videó is csapnivaló minőségű volt.).

 

Nna, mindegy!

Majd mindjárt...