A "végjátékban" a félgömb másképp viselkedik, mint a Norton-kupola.

Ez akkor feltűnő, ha megfordítjuk a folyamatot,

és a rúdingát az alsó holtpontról akarjuk a felső holtpontig pöckölni.

Mert a végtelenségig tart, mire odaér és ott megáll.

De ehhez nagyon-nagyon pontosan kell megadni a kezdősebességet,

különben véges idő alatt vagy visszahull, vagy túllendül.

(Ez a véges idő azonban elvileg lehet nagyon hosszú is, akár több ezer év.)

 

Ellenőrizhetetlen. Senki nem fog végtelen ideig várni.

Sehol nem adnak végtelen időre szóló kutatási támogatást.

 

 

De most nézzük meg egy másik szempontból.

Susskind szerint a Lagrange-függvénybe legfeljebb első deriváltat írhatunk, különben nem lokális effektusok jönnek.

(Belátni talán legegyszerűbb a differenciahányados határértékével.)

 

Mit érdekel minket a kupola távolabbi része?

Nekünk a golyó a kupola csúcsán van. Ideális esetben tehát csak a kupolacsúcs környékét érzi.

Elvileg csak a csúcsbeli érintőt. Annak pedig a variációja δ=0.

 

Bármilyen kis ε-t is vegyünk, csak a csúcspont számít az elindulásnál.

Vagy mégis valami kísérteties távolhatás megjelenne?