Eltelt 30 nap az óta a szörnyűséges nap óta, amikor terroristák behatoltak egy másik országba, lemészároltak 1400 embert, és legalább 240 túszt elraboltak.

 

Nincs a XXI. században olyan ügy, aminek a nevében elfogadható lenne kisgyermekek megkínzása, kivégzése, nők megerőszakolása, megalázása, egész családok kivégzése. Ilyen ügy nincs.

 

Árulkodó és egyben megdöbbentő, hogy másnap Európa-szerte EZT ünnepelte Londonban, Berlinben, Párizsban muszlimok tömege. Azóta sem hallom, hogy követelnék a túszok szabadon engedését, elítélnék a Hamászt a vérengzésért, szomorkodnának a tragédiákért. Október 8-án mégis mit lehet ünnepelni? Azt, hogy válogatás nélkül kegyetlenül kivégeztek csecsemőket, holokauszt-túlélő öregeket, mindenkit, csak azért, mert zsidó? Izrael éppen azért jött létre 1948-ban, hogy soha többé ne fordulhasson elő az, hogy valaki azért szenvedjen, mert zsidónak született .

 

Aki október 8-án szabad Palesztináért tüntetett, rázta az öklét, és azt skandálta, hogy „a folyótól a tengerig” , az Izrael létét sem fogadja el, az előző nap szörnyűségei tükrében pedig magukat a zsidókat sem. A politika sok hibát követett el, de a vérengzések után a gyásznak van ideje, a barbárság visszautasításának, a Hamász elítélésének, ugyanis a borzalmak nemcsak a zsidókat érintik, hanem az egész emberi civilizációt veszélyeztetik, azokat az értékeket, amiket a XXI. században vallunk.

Elgondolkodtató, hogy az emberiességi okokból muszlim menekülteket befogadó országok most szembesültek azzal, mit jelent a vallásukat megtartó, de a befogadó ország értékeit elutasító, nem integrálható emberek tömege. (Megjegyzem, én is vittem ételt, ruhákat stb. a Keleti pályaudvarhoz, hiszen a humanista felfogás személyiségem integráns része…)

 

Mit gondolok most ebből a nézőpontból? Nagyon nehéz azzal szembesülni, hogy most háború van, a humanitárius szempontok megítélése sem egyszerű: a Hamászt le kell győzni, a túszokat ki kell szabadítani.

 

Izrael felszólította a gázai lakosokat, menjenek délre, mert mindent meg fognak tenni, hogy kiszabadítsák a túszokat, leszámoljanak a Hamásszal. 3 hetet vártak a szárazföldi támadással. Mégis mit kellene tenniük, ha meg akarják menteni a hetek óta szenvedőket, akik között olyan gyerekek is vannak, akik látták családjuk kivégzését (pl. a két magyar állampolgárságú kislány).

 

De tényleg, mi a nyavalyát kellene tenni, ha a Hamász nem óvóhelyeket épített a palesztin lakosságnak, hanem rakétakilövőket iskolák, kórházak, óvodák alá, de még a vidámparkba is? Látni való, hogy a lakosság mindenben hiányt szenved, de rakétákat még küldenek Izraelbe minden nap. Lehetett volna a sivatagból édenkertet csinálni Gázában is, hiszen 2005-ben kivonult Izrael onnan, de azonnal tönkretették az öntöző berendezéseket, mert zsidó. Addig, amíg jobban gyűlölik a zsidókat, mint szeretik a saját gyerekeiket (Golda Meir), addig nagyon nehéz racionális megoldást találni. A Hamász számára nem cél a palesztin lakosság szenvedéseinek enyhítése, annál jobb, minél több áldozat van, hiszen Allah mártírjaként meghalni dicsőség. Ha nem így lenne, akkor a Hamász az 500 km-es alagútjai levegőztetése helyett a gázai palesztinoknak adna áramot, ételt. És ha a palesztin nép érdekeit nézné, akkor nem Katarból irányítaná az öldöklést, hihetetlen vagyonok birtokában, amiket a korrupció révén szerzett. Régen olvastam már az Egri csillagokat, majdnem elfelejtettem, hogy milyen hitetlen gyaurnak lenni.

 

Azt viszont nem felejtettem el, hogy milyen „fehérek közt egy európai”.