Iskolás voltam, valamikor a hetvenes évek közepén (talán hetvenhatban), valami koncert időpontja után érdeklődve járkáltunk egy akkori "sportkomplexum" környékén, amikor az "öreg" Szegő András jött velünk szemben sport melegítőben, sporttáskával a vállán, kicsit fáradtan lépdelve.

(Olvastam róla, hogy rendszeresen lejár ökölvívó edzésre, mert imádja, és mozogni is szeret, bár első pillantásra nem ez jutott az ember eszébe, amikor ránézett.)

Már akkor egy nagyon ismert riporter, kommentátor volt, az egyéni (filozófikus, a sportoló lelkével is sokat foglalkozó) stílusa miatt...

Pár hónapja, amikor egy hosszú riportcikk jelent meg vele, róla, utánaszámoltam, és ledöbbentem.

Az az "öreg" Szegő András, aki akkor szembejött velem, akkor még nem volt harminc éves.

Hetvenhat pedig már nem lesz soha.

Se ő, se az a világ.