Ők sosem mondanak le Moldáviáról, ahogy mi sem mondunk-mondhatunk le Erdélyünkről és a többi elrabolt területünkről, országunk 2/3-áról.

Érdekes azonban, hogy míg ez a Nagy-romániás elképzelés semmilyen felhördülést nem okoz (sem külföldön, Romániában meg pláne nem, hiszen ott 70% körüli a  támogatottsága a Moldáviával való uniónak), addig mi, magyarok azért nem merjük előhozni saját követeléseinket, mert mi vagyunk annyira gátlásosak, hogy előre félünk attól, mi lenne a következménye ennek.

Hát mi lenne? Megtudná a világ a területi igényeinket, ismeretet szerezne a trianoni és párizsi igazságtalanságokról és szomszédaink magyarellenes cselekményeiről. Elkezdhetnénk végre megalapozni a revíziót - ha  tényleg egy olyan kormányunk lenne, amelynek fontos ez a magyar sorskérdés és nem ragadt volna le a barackfás összetartozás napjánál meg az édesbús dalocskákkal való picsogásnál.