Hello "Taknyocska"!

Úgy érzem, hogy Te ezt komolyan gondoltad, éppen ezért én is elgondolkodtam. Én is megpróbáltam végetvetni egy storynak, hasonlóan ahogy te, de ( sajnos :-( képtelen voltam teljesen megtenni,csak egy picit vágtam. Talán a bekövetkező fájdalom miatt, vagy a környezetem miatt - nem tudom, pedig rengeteget gondolkodtam rajta, hogy miért is nem. Az OLYANOK, akiknek eszébe se jutna az élet eldobása, az persze egyből azt mondja, hogy ez gyávaság. NEEEEEM!!! Én nagyon szeretem és talán még tisztelem azokat az embereket, akik imádják az életet, mert szerintem is a legcsodálatosabb dolog, amink van, az a lét. Csak az a "baj", hogy egyes emberek, mint pl. én, egy kicsit máshogy látjuk a dolgokat. Ez inkább olyanoknak szól, akik nem tudják megérteni az öngyilkosokat. Én személyszerint nem vagyok vallásos, és nem is hiszek istenben. Már elnézést, de az a sz@r az egészben, legalábbis énnálam, hogy egy nagyon erős ambivalens érzés van bennem, magyarán rettenetesen szeretnék élni, de ezzel együtt meg is akarok halni. Talán egyszer mégis rájövök, hogy maradni kéne,szeretném megtudni, hogy hogyan gondolkodnak mások, de az már inkább pszichológia. Ezzel csak valami olyasmit szeretnék kifejezni, hogy az olyan ember, akinek egyszer is megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata, az máshogy szemléli a világot, vagy mint az én esetemben mások véleménye szerint (pl. osztálytásaim) enyhe "beütésem" :-) van.

Hát, csak ennyit szerettem volna hozzátenni a dologhoz.
viszhall--- tothd2