láttunk már ilyet sokat, aztán majd vélhetően megnézi egyszer kétszer az összeset és szépen minden a helyére kerül, leesik neki is a tantusz :)

olyan ez, mint amikor valaki későn születik meg és mondjuk a Momentary Lapse of Reason lesz a kedvenc Pink Floyd albuma és kapásból nem tud még mit kezdeni a többi, özönvíz előtti lemezekkel

aztán ahogy szépen-lassan elmélyed a témában, rájön, hogy hol is lakik az Isten, hogy jószerével minden felesleges kacat, ami a The Wall után látott napvilágot :)