Mindig ilyenek voltak.

takija= hazugság (álcázás, alakoskodás) a vallás terjesztés érdekében legismertebb Hadísz gyűjteményből a Szahíh Buháriból és Szahíh Muzslimból, Umm Kulthum  „ Nem hallottam, hogy megengedte volna [Mohamed] a hazugságot bármiben, amit az emberek mondanak, három dolgot leszámítva: háború, nézeteltérések elsimítása, és ha egy férfi a feleségével beszél, vagy fordítva (a különbségek elsimítása véget)”

A törvénykezésről szóló, az iszlám szunnita ágában elfogadott „Az utazó bizalma" című írás megengedi a takíját, vagyis a szent cél érdekében elkövetett hazugságot, az igaz hit letagadását és elfedését. „A beszéd a célok elérésére szolgál, ... Amikor igazmondás helyett a (dicséretes) célok elérése csak hazugsággal lehetséges, akkor megengedett a hazugság, akkor, ha a cél megengedett, és kötelező hazudni, ha a cél is kötelező

Ez az engedély sajnos igen tág: az iszlamisták rutinszerűen azt állítják, hogy a nyugat harcban áll   az iszlámmal, a muszlimoknak (másokhoz hasonlóan) vannak rendezendő nézeteltérései, és ez   rutinszerűen érvényes a feleségükkel való kapcsolataikra is. A híres iszlám filozófust, Ghazalit szerint:  „A beszéd a célok elérésére szolgál, … Amikor igazmondás helyett a (dicséretes) célok elérése csak hazugsággal lehetséges, akkor megengedett a hazugság, akkor, ha a cél megengedett, és kötelező hazudni, ha a cél is kötelező.”  (‘Utazó Bizalma’ (szerzője Ahmad ibn Naqib al-Misri , 1302-1367). 745. oldal.)

Mivel az iszlám terjesztése (az iszlám szerint) hasznosnak és kötelezőnek tekintett, ezért az iszlám előrenyomulásának érdekében lehet hazudni.
Abu Darda, Mohamed próféta harcostársa ezt így fogalmazta meg: “A hitetlenek (nem muszlimok) arcába mosolygunk, miközben a szívünk átkozza őket”.