„A kvantumkozmológia a világegyetem létezése előtti „semmit” e fluktuáló kvantummechanikai vákuummal állítja párhuzamba, s azt állítja, hogy e „semmi” a kvantummechanika törvényeinek megfelelően mindaddig fluktuált, míg az így létrejövő virtuális létezők egyike át nem billent a kezdeti kvázi- szingularitásba, s ily módon létre nem jött a „semmiből” a világegyetem.”

Az álmom szerint: a világegyetem a valós, anyagtalan vákuum (téridő-struktúra) fluktuációjából felbukkanó valós anyagi részecskékből egzisztál. A semmi, nem tartozik a valós dolgok közé, csak egy kitalált fogalom.

„A kozmikus „semmi” fluktuációját leíró törvény már nem kvantummechanikai, nem fizikai s nem természeti, hanem metafizikai vagy teológiai törvény – még akkor is, ha formailag a kvantumfizika egyik törvényével azonos. Amikor a kvantumkozmológia a kvantummechanikai vákuumot kozmikus „semmi”-ként a világnak (még a kvázi-szingularitást is megelőző) ősállapotává avanzsálja, és egy természeti törvényt ezen ősállapot törvényének tesz meg, ugyanúgy jár el, mint az archaikus mítoszteremtő fantázia: a már létező világból vett minták alapján vizualizálja a világ megszületése előtti állapotot. „

Az ember nem is tehet másként, minthogy a létezők mintájára fantáziálja a nem tapasztalható létezőt. A tér és az idő fogalmak nélkülözhetetlenek az ősállapot vizualizálásához, ha a semmit axiómaként nem vesszük figyelembe. A téridő, mint térből és időből összefonódott entitás dinamikus, erővel rendelkezik, hatása van. Ez a hatás lokális konvergencia révén alakul elemi részecskévé, korpuszkulává, anyagivá, majd tapasztalhatóvá.;-)