"A csillagok mozognak. Habár lassan.

Nem sokáig lennénk precízen a fókuszpontban."

Így van. De egy emberöltő a csillagoknak csak egy pillanat. Ezért látjuk sokáig.

Néhány ezer év múlva a mostani kvazárok már nem lesznek az égen. De majd lesznek mások. 

"Ráadásul a lencséknek nincs is igazi fókuszpontjuk."

Így van. De a jelenséghez elég, ha fókusztengelyük van. 

 

 

"Mellesleg vannak fényképek gravitációs lencsékről.

Miből tudják, hogy lencse nélkül mit lántánk?"

 

A lassan mozgó lencsék esetében sehonnan.

A gyorsan mozgóknál már lehet tudni, mert ahonnan elvonul a lencse, ott már látható a valóságos kép.

 

A helyzet az, hogy távoli égboltot lencsék ezrein keresztül látjuk. Ez olyan, mint mikor az autó szélvédőjén nézel ki esőben. Az esőcseppek lencséin keresztül látod a külvilágot. A látott képnek alig van köze a valósághoz.

Így van ez az távoli égbolt esetében is. Csak a tudatlan csillagászok hiszik, hogy a valóságot látják. 

 

Erről szól a Gravitációs űroptika c. könyvem.