A csütörtöki napon egy barátnőmmel Pécsen jártunk, és megnéztük ma Bóbita Bábszínház kiállítását.

. Címe szerint Aranyfényű bábkiállítás – Tajvani aranyfénykor. Elképesztő látvány volt, mert a bábokat csodásan kidolgozták, finom munkával hajat, illetve szemöldököt, szakállt-bajuszt ragasztottak rá. A ruhájuk is remek, selyemből, brokátból készült, finom hímzés, gyönggyel díszítve, időnként madártollal a süvegükön. Minden kesztyűsbáb, és meghökkentően részletesen kidolgozott volt még a lábuk is. Lévén hogy elég sok a verekedős-kardozós jelenet, ez érthető is. Típusok voltak itt is, mint általában a népi bábművészetben, öregember, dáma, felnőtt férfi, démon (elég gonosznak festett), komikus figura, egytől-egyig kifejezőek és szépek. Sajnos vagy sem, de a démonok voltak a legjobban figyelemreméltóak, elég ijesztően fest4ettek, Bár végső soron ez el is várható tőlük! Bár volt olyan női révész is, aki elég gyakrna vízbe fojtotta az utasait.

Viszont jó derültem Carter elnök. illetve Csang Kaj-Sek figuráján, az előbbire nem ismertem volna rá, sebaj.

Szerencsénk volt, a vezetőnknek tetszett, hogy ennyire érdeklődők és lelkesek vagyunk, mert ő is szívesen beszélt ezekről a figurákról. Felhívta a figyelmünket három, a kidolgozás különböző szakaszában lévő bábfejre, amit egy idelátogató bábfaragó készített el. Még nincs kifestve, de így is szép!  Olyan benyomásom támadt, hogy ez nem fantáziakép, hanem portré.

A szomszéd szobában a Bóbita Bábszínház alapítójának, Kós Lajosnak állítottak emléket A falon függő fényképét látva, az a benyomásom támadt, hogy derűs egyéniség lehetett! A bábui pedig végtelenül fantáziadúsak, szinte bármiből készítette őket, Volt olyan, ami fonott demizsonokból készült, volt olyan, ami rongyokból. Olyan is, amit tuskóból faragtak ki, valami népi játék szereplői lehettek. A vezetőnk szerint ezt mostanában újrahasznosításnak, akkoriban csóróságnak hívták. Én viszont ötletességnek nevezem! Feltűnt néhány érdekes árnyékfigura is, jellegzetes görög férfialak volt lerajzolva. egy darabig találgattuk, az Iliász-e vagy az Odüsszea, aztán feltűnt az oroszlánfigura, ezért végül is Heraklész kalandjaira tippeltünk. Csoás látvány volt, mert az árnyék valahogy jellegzetesebb volt, mint maga a figura.

Még egy szoba, az itt látható bábokkal már játszani is lehetett, meg is tettük. Egy itteni példa az ötletességre.: egy pulikutya alakja szemlátomást felmosó moppból készült, és milyen jó lett!  Ötletes. Itt megnéztem egy szép nagyra nőtt békafigurát, a száját és a két mellső lábát is mozgatni lehetett. Amin meglepődtem, ez az alak egy húszliteres, piros fazékon állt. Itt még egy tajvani bábfigurát is kézbe lehetett venni, igaz, ez műanyag fejjel és műselyem ruhával készült, de ezt a figurát sem nagyolták el!

Örülök, hogy még láthattam, mert nemsokára bezár, és kár lett volna kihagynom!