Ha a fénysugár egy testnek ütközik, akkor egy igen kicsi nyomást fejt ki a testre.  Ezt a jelenséget már Maxwell megjósolta, de méréssel csak 1901-ben mutatta ki Pjotr Lebegyev (1866-1912) orosz fizikus. A fénynyomást szintén a fény részecsketermészete melletti bizonyítéknak tekintik. Valóban könnyű elképzelni, hogy ha sorozatosan sok-sok pici részecske (foton) esik egy felületre, akkor arra nyomást fejt ki. Ám akik ezzel érvelnek, többnyire hallgatnak arról, hogy Maxwell már jóval azelőtt megadta a fénynyomás hullámelméleti magyarázatát, mielőtt a foton fogalmát kitalálták. Ezért a fénynyomás nem tekinthető a fotonelmélet bizonyítékának, hiszen megvan a helyes hullámelméleti magyarázata.

A fény elektromágneses hullám, amelyben az elektromos és mágneses mező egymásra is, és a hullám haladási irányára is merőlegesen rezeg. Az egymásra merőleges váltakozó elektromos és mágneses mezőből erőhatás keletkezik, ami éppen a hullám haladási irányába mutat. Ez okozza a fénynyomást.

Ha a hullám körkörösen vagy elliptikusan poláros, akkor még forgatónyomaték is keletkezik. A nyomaték fotonokkal nem értelmezhető, tehát a fénynyomás mellett jelentkező nyomatékot csak a hullámelmélet tudja helyesen megmagyarázni. Látható, hogy a fénynyomást fényhullámok okozzák, nem pedig foton-részecskék.