Megállapítottuk, hogy a fényelektromos jelenséghez nem kellenek fotonok. 

A szakaszos hullámelmélettel tökéletesen megmagyarázható a jelenség. 

 

A fényelektromos jelenséghez kapcsolódóan létezik olyan kísérlet, amely egy az egyben cáfolja a fotonos magyarázatot. Lássuk milyen kísérletről van szó!

 

Az eredeti kísérletei során Lénárd Fülöp azt tapasztalta, hogy ha a megvilágító fény frekvenciáját folyamatosan csökkenti, akkor egy határfrekvencia alatt megszűnik az elektronkiváltás, bármilyen erős a fény.

 

Ezt Einstein azzal magyarázta, hogy az E=h*f képlet szerint, ha a foton frekvenciája (f) a határfrekvencia alatt van, akkor a foton energiája nem elegendő az elektron kiváltásához, ezért nem történhet meg az elektronkiváltás.

 

Újabb kísérletekkel azonban sikerült a határfrekvenciánál alacsonyabb frekvenciájú fénnyel is elektront kiváltani. Ez a jelenség ellentétes a fotonelmélettel, mert a határfrekvencia alatti foton nem rendelkezik elegendő energiával az elektron kiváltásához, tehát nem válthatna ki elektront. A tapasztalat szerint azonban mégis megtörténik a kiváltás, ami a hullámelmélettel jól megmagyarázható. Ugyanis ha a fényhullám nem tiszta szinuszos hullám, hanem az alapfrekvencia mellett felharmonikusokat is tartalmaz, akkor  a rezonancia létrejöhet a felharmonikus frekvenciáján, vagyis mégiscsak megtörténhet az elektronkiváltás akkor is ha a fény alapfrekvenciája a határfrekvencia alatt van. 

 

A tapasztalat tehát cáfolja a fotonos magyarázatot.