Most egy kicsit félre kell tennem az elméleti fizikát, mert habzik a málnaszőr.

 

 

Kísérleti fizika következi, barbár mérnök módra.

Mechanikai jellemzőket akarunk mérni elektromos módon.

 

Azt hiszem, a probléma részben az, hogy az összehasonlításhoz használt  mérőeszközök paraméterei különböznek.

Még nem sikerült minden paramétert összeszednem az adatlapokról.

Az egyik eszköz 20 mintát vesz másodpercenként, a másik pedig 25 mintát.

Utóbbibak az aluláteresztő szőroje 40 Hz-re van állítva. A szűrő fokszámát nem adták meg.

Továbbá 5 másodpercig átlagol. Nem világos, hogy ez mozgóablak vagy exponenciális.

 

A probléma a következő:

Egyik (mechanikai) munkapontból megyünk a másikba, egymás után.

Elvileg a megadott munkapontokban kellene statikus mérést végezni.

Ez többnyire nem sikerül.

 

Megfigyeltük, hogy a mérési eredmény függ a jelváltozási sebességtől.

Viszont azt nem tudjuk, hogy mennyire. Mindenesetre a mérési eredmények néha nem túl jók.

Probléma van a reprodukálhatósággal is. De a változási sebességet nem regisztráljuk.

 

Egyrészt van a mozgóablakos vagy exponenciális átlagolás.

Ennek az a célja, hogy a környezeti rászórt zavaró hatásokat kiszűrje.

Talán nem kell külön magyaráznom, hogy adott időállandóhoz vagy ablakmérethez tartozó átlagot a változási sebesség befolyásolja. Szükség szerint ezt szimulációval tudom ellenőrizni. A főnököt nem érdekli.

 

És hát...

Sokkal izgalmasabb a világ, ha nem értjük.

(Ne vegyük el a nagy gyerektől a játék bosszantó örömét.)

 

A másik probléma az aluláteresztő szűrő.

Ennek az egyenfeszültség nem számít. Sőt, az egyenletesen változó feszültség sem. Ha nem tévedek.

Amire hatása van, az a feszültség második deriváltja.

Frekvenciáról persze nincs szó, folyamatosan változik a jelszint. Habár nem mindig monoton.

Egyszerűen a jelváltozási sebesség időben változik, ahogy éppen sikerül tekergetni.

Meg kellene vizsgálnom ennek a hatását...

Persze a lőtéri kutyát nem érdekli az ilyen elméleti agyalás.

Mindent a legjobb tudásunk szerint csinálunk.

Helyesbítés: Senki nem tudná jobban csinálni. Ez a hivatalos álláspont.

Miért?

 

Tranzitivitás.

Egyrészt: az egyik ügyvezetőt megdícsérték magas szinten. De ezt a másik is önmagára érti.

Másrészt, amikor a dékán bejelentette, hogy a gépészkaron a legmagasabb szinvonalú a képzés (és legmagasabb a felvételi pontszám), ezt is magára vette. Mintha visszamenőlegesen is érvényes lenne rá.

 

Így aztán mondhatok amit akarok. Azt ők jobban tudják.

Persze mégsem értik, hogy mi a probléma. Mert azt érzékelik, hogy probléma van.

De ez valami kiküszöbölhetetlen ármány, mert ők mindent is legjobban csinálnak.