1 A szellemtudományok ~fogalma. 1. A vallástörténet tudománya az ~fogalmat meghatározások nélkül használja, mert nem tér ki az ~ség jellemzőire, hanem megelégszik a legfőbb lény fogalmával, ill. annak bemutatásával, hogy az egyes népek elgondolásában hogyan létezik az ~ség: mint az élet és halál ura, a világ alkotója és kormányzója, v. csak mint olyan felsőbbrendű lény, aki túl van a világunkon, aki szellem és halhatatlan, de sokat nem törődik az emberrel (deus otiosus, 'tétlenkedő Isten'). A legfőbb lény önmagát magyarázza, fölötte nincs úr. Az →istenek hozzá hasonlóak, de alacsonyabbrendűek, emberszabásúak. A vallástört-ben ott beszélhetünk igazi ~fogalomról, ahol megvan a meggyőződés egy szellemi, világfölötti, személyes létezőről, aki többé-kevésbé korlátlanul parancsol a term. és az élet valamilyen körének v. több körének is. –

II. A Szentírás ~fogalma. 1. Az ÓSz legfőbb tanítása az egyistenhit (→monoteizmus), melyről Izr-nek naponként hitvallást kellett tennie (MTörv 6,4). Az egy ~ abszolút és korlátok nélkül való. Nemcsak egy nép ~e, hanem az egész világ Teremtője és Ura. Teljesen szabad a kiválasztásban, a meghívásban, a szöv-kötésben. Nincs földr. területre korlátozva, mint a környező népek ~ei. A Sinai-hegyhez v. a jeruzsálemi tp-hoz csak a megjelenése van kötve, nem a léte és ereje. Őt az ég és a föld sem tudja befogadni (1Kir 8,27). Az örök és élő ~ nincs alávetve az időnek; ő az első és az utolsó (Iz 44,6), s életéhez nem lehet hozzáadni v. abból elvenni. Minden az ő akaratának köszöni létét és életét.