"Egy forgó test felcsavarja önmaga körül a téridőt.

A jelenség nagyon gyenge, de már kimutatható."

Pontosan!

Az ebben a szép, hogy ezzel az effektussal oda-vissza ekvivalenssé vált a forgás áltrel leírása. Akár a téridő áll és a test forog, akár a test áll és a téridő forog, ugyanazt a felcsavarodást kapjuk. Ernst Mach problémája, hogy akkor "mihez képest forog egy test" lám, megoldódott. Lényegtelen. Maga a forgás abszolút, mivel egy téridő-deformációval jár.