Rómaiaknak írt levél  14. fejezet:7-13 v

7 Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. 8 Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.

   9 Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen. 10 Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk. 11 Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent. 12 Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek. 13 Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg s ne botránkozzék.