Végre sikerült végignéznem az 5. részt. Annyira untam, hogy az első 25 perc után csak ma tudtam rávenni magam, hogy befejezzem a maradék 20 percet...

Nem sok értelme volt ennek sem, egyáltalán nem derült ki, hogy hogyan került a World between worldsbe Ahsoka (ugye a Rebelsbe ehhez csak egy jedi templomon keresztül lehetett belépni, most pedig egyszerűen ott termett), milyen leckét kellett kapnia Anakintól azon kívül, hogy tartson ki, illetve persze behozni a szokásos memberberryket, mert Isten ments, hogy egy SW termék önmagára támaszkodva próbáljon valamit átadni!

Feltűnő volt, hogy Hayden Christensen mennyivel jobban forgatja a fénykardot, mint Rosario Dawson, kicsit kínos is volt, hogy mindig le kellett lassítania, hogy Dawson tartani tudja vele a lépést. Az is furcsa volt, hogy a deaging néha remek volt, néha pedig borzalmas. 

Azt sem értem pontosan, hogy a bocifejű, állandóan mosolygó tábornok (ezt kb. minden második mondatban elmondja, nehogy véletlenül elfelejtsük. Mondjuk igaza van, mert egyébként soha senki nem gondolná, hogy tényleg tábornok.) hogyan hallotta meg a fénykardok hangját. Az OK, hogy a fia erő érzékeny, de most már ő is? Vagy egyszerűen tényleg az a megfejtés, hogy bárki tudja használni az erőt, csak akarni kell?

Az instant facepalm pillanat az volt, amikor megláttam, hogy az űrbálnáknak ugyanolyan fogsoruk van, mint a földi bálnáknak. Biztos sok az űrben az űrplankton...

Abban viszont nem értek egyet a hozzászólókkal, hogy bármi probléma lenne azzal, hogy Ahsoka az erőn keresztül hallja, hogy mit beszéltek a párbaj után. Ez abszolút olyan képesség, amit az erő lehetővé tehet, ráadásul egyértelmű, hogy ez sem működik egzakt módon, csak, ha minden jól alakul.